sport Darázs: Vespa 50 Super Sprint

 Azért hálás dolog a Vespával foglalkozni vagy írni róla néha pár sort, mert egyszerűen kimeríthetetlen a téma :-)

 

Itt van például ez a Super Sport ötvenes. 1965-től a Vespa 50 SS széria sportos változataként jelent meg, amely számos különlegességgel emelkedett ki a korábbi (tömeg)modellek közül. Jellemzői közé tartozik a kevésbé feltűnőbb és inkább csak a típus fanatikusainak szemet szúró, a lábvédő idom szűkülő kontúrja, a keskenyebb és kissé leengedett kormány, a keskenyebb sárvédő és a hátrahajtható ülés és a 100 km/óra sebességig skálázott kilóméteróra. Ami viszont már igazán feltűnő és látványos elem, az ülés és a lábvédő között elhelyezett szerszámosláda, amely egy benzintankra hasonlított és kis "bőrpúp" volt a tetején, hogy versenyhelyzetben támogassa, megtartsa a felsőtestet, és lehetővé tegye a "fekvősebb" vezetési pozíciót. Ha mindez nem lenne elég, ez alatt a rekesz alatt a pótkerék a menetirányhoz képest hosszában volt felszerelve, a vázzal azonos színűre festett felnisapkákval azaz dísztárcsával szerelve. Az 50 SS-t, amelyet az olasz szabályozás 1,5 LE-re korlátoztak segédmotoros kerékpárként való regisztrációhoz, a 90 SS-vel ellentétben kizárólag exportra szánták. Németországban IV. osztályú jogosítvánnyal lehetett adómentesen közlekedni. Sajnos a Super Sprintek még új korukban is nagy keresletnek örvendtek ami magas árakhoz vezetett, így ezek a modellek az 1960-as évek legdrágább Vespái voltak és nincs ez másképpen sem most, veterán korukban is. A kis gyártási sorozat és a sok speciális alkatrész különösen keresetté, gyakran hamisítottá teszi a Super Sprintet nehéz feladat elé állítva azt, aki egy szép és eredeti példányra vadászik.

Budapesti látványosság

Mostanában talán kicsit eltűnt, de nem olyan régen még viszonylag rendszeresen lehetett összefutni egy igen érdekes járművel a fővárosban. Laikusoknak csak valami nagy fekete autó, hozzáértők talán azonnal rá is vágják, ez egy Szovjet időkből származó veterán autó, egy ZISZ 110.

A ZISZ-110-est a rossz nyelvek szerint egy 1942-es Packard Super Eight gépkocsi "lekoppintásával" fejlesztették ki a Szovjetek. Állítólag Sztálinnak egy külföldi útja során nagyon megtetszett a Packard 180-as amerikai négykerekű kényelme és tekintélyt parancsoló formavilága, így odahaza a mérnökeiknek kiadták, hogy mihamarabb el kell készíteniük egy hasonló szovjet autót, prezentációs célokra. Az első öt prototípus 1945 augusztusára készült el. Hatezer köbcentis, sor 8 hengeres motor hajtotta, amely 140 LE-t teljesített, végsebessége pedig meghaladja a 140 km/h-t . A típus készült szedán és kabrió változatban is. A Szovjetek ezeket az autókat gyakran ajándékozták elvtársi, külföldi kommunista vezetőknek, például Mao Ce-tung kínai vezetőnek és Kim Ir Szen észak-koreai miniszterelnöknek is, de került belőle néhány példány Magyarországra is.  

 A gyártás 1958-ban fejeződött be, összesen 2089 darabautó készült a típusból.

Azonban. ha jobban körüljárjuk az autót, igen érdekes részletek fedezhetők fel rajta, főleg ha azt a vonalat követjük hogy, ez egy veterán autó. Nos, amennyiben ha egy Zisz-110 a fotóalanyunk, akkor hogy kerülnek rá Alessio alufelnik és azokon feszülő Pirelli Scorpion ATR gumiabroncsok, a nagy műanyag házas külső tükrök, sötétített üvegek és a modern stílusú kipufogóvégek a dupla kipufogón? 

Tovább fokozva a kételyeket, az utastérbe betekintve pedig ordítva szemet szúr a Toyota emblémás légzsákos kormánykerék és igazából az egész műszerfal CD-lejátszós fejegységgel és légkondival, az ajtókon az elektromos ablakok kapcsológombjai és az ülések is fejtámlásak, modern szabásúak. 

Akkor hogy is van ez?

Nos, az ősrégi szovjet prezentációs és pártfunkcionáriusok egykori autójába úgy kerülhetett Toyota belső és japán technika, - mert egyébként a teljes motor-váló hajtáslánc, futóművek és az alváz is az - hogy egy orosz cég azzal foglalkozik, hogy általuk egyedileg épített és restaurált Zisz-110-es autókba modern kori Toyota, illetve Cadillac alkatrészeket és kényelmi berendezéseket épít be, luxus igényeket kielégítően. Az ily módon teljesen felújított és átalakított autók megfelelnek a modern kor által támasztott biztonsági kívánalmaknak és nem mellesleg tele vannak pakolva a legújabb technikai és luxusmegoldásokkal.

Gibbs Aquada

                                   Kétéltű sportautó ????  Igen !

Alan Gibbs 1939-ben született Új-zélandon, sikeres üzletember, vállalkozó és műgyűjtő aki élt Londonban és Sydney-ben is. Szülőföldjére visszatérve, farmja nyugati határán amely Kaipara kikötő szélsőségesen árapályos természete és korlátozott lehetőségei gondolkodóba ejtették. És ha egy sikeres üzletember aki karrierje során volt bankár, üzletember, befektető, voltak gyárai és mindezek mellett egy elismert műkereskedő is, nos akkor abban biztosak lehetünk hogy egy ilyen ember fejéből nem egy hétköznapi megoldás fog születni az adott problémára.  

Gibbs az 1990-es évek elején kezdett kísérletezni kétéltű járművekkel és 1997-ben kezdte el a koncepció kidolgozását Detroitban. Gibbs 1999-ben áthelyezte a projektet az Egyesült Királyságba, ötletében partnere volt Neil Jenkins és a következő négy év során odáig fejlesztették a koncepciót, hogy az Aquadát azaz a világ első legális, nagy sebességű kétéltű autóját 2003 szeptemberében bemutatták a nagyközönségnek. 2004 júniusában egy másik nagy név kapcsolódott a sztorihoz,  Richard Branson (Virgin Group) egy Aquadát vezetett, hogy megdöntse a rekordot a kétéltűvel átkelés a La Manche csatornán kategóriában és ezzel bekerüljön a Guinness Rekordok könyvébe. A kísérlet sikerült ésahogy mondani szokták, nem kicsit hanem nagyon! Branson nem kevesebb mint 4 óra 20 perccel csökkentette a korábbi 6 órás  sziklaszilárdnak hitt rekordot, amely még az 1960-as évek vége óta állt fönt.  

 

A cég 2007-ben az üzletág új részlegét hozták létre Detroitban és 2004 óta csak a kutatás-fejlesztési program zajlik Aucklandben. Született még két új nagy sebességű kétéltű is a későbbiekben, a Humdinga és a Phibian 2012-ben jelent meg, a Quadski pedig 2013 elején.

 ------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Amphibian: jelentése kétéltűek

A kétéltűek a gerincesek egy osztálya, a Kárpát-medencében békák, varangyok, gőték és szalamandrák tartoznak ide. A legkezdetlegesebb szárazföldi gerinces állatok, utódai a kb. 370 millió évvel ezelőtt a szárazföldre vetődött, igen hasonló élőlényeknek. Ma élő minden harmadik fajukat a kihalás fenyegeti  

 ------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A cikkben szereplő Gibbs Aquada egy nagy sebességű kétéltű jármű, amelyet a már említett Gibbs Sports Amphibians cég fejlesztett ki. Szárazföldön 160 kilométer/órás (99 mph) feletti sebességre, vízen pedig 50 kilométer/órás (31 mérföld/óra; 27 csomó) feletti sebességre képes(!!!) amelyhez a megfelelő erőt egy 2,5 literes Rover V6-os motor biztosítja.

Tervezésekor  ahelyett, hogy csak kerekeket tettek volna egy hajótest kialakítású kasztnihoz, vagy csak egy lassú, nehézkes (katonai célú) úszó autót hoznának létre mint a legtöbb kétéltű esetében, az Aquadát az alapoktól kezdve úgy tervezték, hogy mindkét területen - szárazföldön és vízen is -  nagyon jól teljesítsen. A Gibbs Aquada egy korlátozott szériás koncepcióautó volt, amelyet 2003-ban és 2004-ben gyártottak, műszaki innovációja több mint 60 szabadalommal rendelkezett.

 

25 éves a BMW X5 (E53)

 Furcsa az a sok csillag, és hogy ez egy amerikai zászló? Nem véletlen, az X5-öt Észak-Amerikában, a BMW Group Spartanburg-i üzemében kezdték el gyártani, immáron 25 éve. Bizony, repül az idő!

A BMW hivatalosan "Sports Activity Vehicle" (SAV) néven forgalmazta az X5-öt, nem pedig SUV-ként mint példáúl a Mercedes aki alig egy évvel korábban vezette be az ML típusát. A BMW ezzel a "SAV" elnevezéssel is akarta kiemelni és jelezni, hogy a nagy méretei ellenére is jól terelhető és kezelhető akár közúton is a típus. Azóta már tudjuk, hiábavaló volt ez az elkülönülés, ezt a kategóriát azóta már mindenki csak SUV-kategóriának nevezi. Az X5 1999-ben debütált E53- as modellként és ez volt a BMW első SUV-ja amivel addigi ismeretlen vizekre eveztek. Az induláskor összkerékhajtású és kézi vagy automata sebességváltóval is elérhető volt.

Az E53 X5-öt 1999 és 2006 között gyártották. Nem sokkal azután fejlesztették ki, hogy a BMW Group felvásárolta a brit Land Rover terepjárókat gyártó céget, így a BMW-k  jelentős előnyöket élveztek és vettek át a Land Rover technológiájából. Az első generációs X5 sok alkatrészen osztozik a Range Rover (L322) modellel. A motor és az elektronikus rendszerek viszont házon belül, a BMW E39-es  5-ös sorozattal voltak közösek. Soros hathengeres és V-8-as benzinmotorok sorozatát kínálták, valamint nyomatékos, nagy teljesítményű dízelmotorokat is. A motor lökettérfogatok 3,0 és 4,8 liter között változtak.

És hogy mennyire jött be a BMW-nek az új terep a SUV-ok világa? 2021 januárjában a What Car szaklap az immáron negyedik generációs (G05 gyári kódú) BMW X5 xDrive M Sportot választotta az Év luxusterepjárójának.

. 

Most őszintén, mikor láttál ilyet utoljára?

 

Aro azaz Automobil Românesc vagy Auto Romania, mint nevéből is adódik, egy  romániai autógyár volt Câmpulung városában. 

Elsősorban terepjáró gépkocsikat gyártott főleg katonai, de erdészeti/mezőgazdasági és civil felhasználásra is. Mint autógyár 1957-ben kezdte meg működését, kezdetben csak autóalkatrészeket (sebességváltókat és motoralkatrészeket) gyártottak, majd még abban az évben elkezdődött a terepjáró gépkocsik gyártása is. Az első modelljük az IMS 57 volt, amely a szovjet GAZ–69 terepjárón alapult. 2003-ban egy félresikerült privatizációs folyamat eredményeként a gyárban a termelés leállt, majd 2006-ban csődbe ment és bezárták.

 1972-ben jelent meg a cég teljesen új modellje, az ARO 24 járműcsalád első tagja, az ARO 240. Ez az IMS 57 család jelentősen továbbfejlesztett változata volt, amelyen rossz nyelvek szerint az olasz Fiat Campagnola terepjáró második generációjának hatása érződik. A modellt számos változatban gyártották. Az ARO 241 négyajtós karosszériával készült, az ARO 242 kétajtós pickup kivitelű volt ami a képeinken is látható. A nyolcvanas évek második felében meghatározó része volt az utcaképnek, főleg az akkor kibontakozó maszek - ma úgy mondanánk, vállalkozói réteg - használta. Kedvező mérete és az akkoriban modernnek mondható diesel motorja és kompakt mérete sikeressé tette, de minőségi és összeszerelési színvonaláról ez már kevésbé mondható el. Amilyen sikeres volt a rendszerváltás korában olyan gyorsan is tűnt el a kilencvenes évek végére, hogy alig egy évtizeddel később csak mutatóban maradt egy-egy leharcolt példány. Ezért is meglepő hogy még 2024-ben, ilyen autóval találkozzon valaki eredeti környezetében, egy vidéki zöldségpiacon, hétköznapi igáslónak befogva.

Útszéli kép - egy púpos Wartburg

 

                         egy magányosan pöfögő Wartburg 311

.

Fóliás Ferrari

 Ezekkel mindig csak gondban vagyok...

...pontosabban, ezekkel a króm hatású fóliákkal sehogy sem sikerült még dűlőre jutnom, pláne ha egy olyan meseszép forma van becsomagolva vele, mint egy Ferrari.
 Szóval, ezekkel én mindig bajban vagyok,  nehéz eldöntenem hogy ott helyben hogyan is viszonyuljak hozzá?  Alázattal, csodálattal vagy simán csak forduljak be a fal felé, diszkréten öklendezni majd hányni egyet és morzsoljak el egy könnycseppet a jó ízlést siratva ?

Oké, rendben. "De gustibus non est disputandum" azaz ízlésről nem lehet vitatkozni. Nyilván van akinek ez bejön és lángra lobban érte ha meglátja az utcán, lazán ledobva a járda mellé.
Olyan is van aki ezt megengedheti magának és lazán ledobja a járda mellé, közvetlen a luxushotel Bulgari-üzlete elé. Szemre alig harminc éves, de inkább csak huszonöt, bemegy, bevásárol, nagy szatyrokkal tér vissza amiket csak nehezen tud félretenni arra a pár percre, amikor odaszaladnak hozzá alig tízéves srácok autó grammot kérni tőle, a híres focistától. Mobilok fényképezői kattognak,  aláírás létrejön, papírra, pólóra, vállra, - ki hova kérte és a srácok még izgatottan, mosolyogva és lelkesen vágnak egymás szavába hogy csatár, a világ legjobb tíz középcsatára közt ott van meg hogy lehet hogy az Arsenal......és egymás orra alá dugják mobiljaikat amikkel most lőttél azt a pár közös képet, de a Ferrari ekkora már sehol.

Én és talán még más hozzám hasonló, átlagos járókelő meg csak nézi az egész jelenetet ami  alig egy-két másodpercet vesz el a hétköznapjából és nem tudja hova tenni az egészet......ezekkel mindig csak gond van, nem tudom fejben hova tenni (...)