Keresés ebben a blogban

2017. július 29., szombat

cars & coffe / Aeropark (2017.július)















Immáron 12. alkalommal rendezte meg a Kultmobil csapata az Autók és Kávé elnevezésű rendezvényüket. A két Kultikus helyszín  (Kincsem Park és a ferihegyi Skanzen)  közül most ismét a reptéri helyszínen volt a sor, de az előzőekhez képest annyit változott a dolog hogy júnis harmadika óta új helyen van a repgépes emlékpark. Nos, nagy differencia nincs a régi és az új terület elhelyezkedésében, mindösszesen alig pár száz métert költözött el az emlékpark. Ezt a ferihegyi kettes terminál - boccs, sosem fogom megszokni, szóval Liszt Ferenc Reptér, kettes terminál -  bővülésével az ott épülő Hotel és az új, bővített parkoló tette szükségessé.


Az új emlékpark sokkal nagyobb, jobban láthatóbb területen helyezkedik el. Tagadhatatlanul színvonalasabb, profibb (az esti, állandó megvilágítás meg főleg az!)  az új, teljesen sík, murvás területen, viszont nekem pont az előző placc, esetlenül dimbes-dombos, bájosan "félnomád" jellegéhez képest kicsit túl sterilre sikeredett. Mindenki döntse el maga a régi vagy az új hely a szimpatikusabb-e, menjetek ki látogassátok meg az új parkot!

.
.

.

A hosszas bevezető után rákanyarodva az Autók és Kávé eseményre, a már megszokott profi szervezés, kávé az emlékpark kantinjában, 100 előre regisztrált és kiválasztott jármű a veteránoktól napjaink egy-egy egzotikusabb darabjain át a tuningolt autókig, minden  megcsodálható volt.

.

.

2017. július 26., szerda

Willys hot-rod


Általában ha találkozunk a  Willys márkanévvel, kizárólag a világháborús Jeep-ek jutnak az eszünkbe pedig voltak a cégnek teljesen hétköznapi típusai is, és bizony volt köztük jó pár szemrevaló példány. Főleg ha az a vas még átesik némi hot-rodosítási kezelésen és a végeredmény ennyire dögösre sikerült mint Mark és Gaylene Homan  1941-es Willys Coupe-ja. A vérpezsdítő külső méltó szívet takar, azaz egy 512 ci-es Ford Big Block lapul ennek az autónak az orrában.


A típus egyébként 441 és 442 -es modellként 1937-ben kezdte el pályafutását némileg hagyományos, kicsit szolid megjelenésben. Amikor Joseph W. Frazer 1938-ban csatlakozott a céghez, úgy döntött hogy egy modern és olcsó kompakt autóval kell válaszolnia  a küszködő Willyeknek a csökkenő eladásokra. A következő évi modellek fokozatosabban Ford- szerűvé alakultak megjelenésükben, aminek a DeLuxe- szerű '40-es kupé modell volt a csúcspontja. A modellcsaládon belül csak ennek volt az ismert "Americar" beceneve. A vásárlók szerették a típust, viszont sok  kritika érte a gyengécske 2,4 literes négyhengeres motort amire a gyártó cég sem tudott válaszolni az 1942-ben befejeződő gyártási ciklus végéig sem. Talán ez is közrejátszhatott abban hogy a jó egy-másfél évtizeddel később kirobbanó hot rod építési láz fő donor-autójává vált a kis Willys Coupe. 
Sok amerikai számára tökéletes célpontot jelentett a születő Hot-Rod közösség számára és a kicsinyke, négyhengeres Go Devil-motort sok más alternatíva váltotta fel, amik jellemzően sokkal nagyobbak, erősebbek  voltak az eredeti specifikációnál. Olyan kedvelté vált, hogy ma egy 100% -os  típus tiszta, eredeti állapotú "Americar" Willys Cuope már nagyon ritka és értékes típussá vált. 

 


2017. július 10., hétfő

A selyemút mentén


"A selyemút elnevezés kereskedelmi útvonalak olyan történelmi hálózatára használatos, amely Kelet-, Dél- és Nyugat-Ázsiát, a Mediterrán térségen keresztül Európával és Észak-Afrikával kötötte össze. Kínából, Chang`an-ból (népszerű magyar átírással: Csang-an, mai nevén Xi`an (Hszian) indult, Anatólia területén és a Földközi-tenger térségén haladt keresztül. A Selyemúton folytatott kereskedelem fontos szerepet játszott olyan nagy civilizációk fejlődésében, mint Kína, Egyiptom, Perzsia, Arábia, India, Róma és Bizánc"


 Adva van egy féltucatnyi lelkes veterán autós akik egy adott márka, adott típusába szerelmesek - jelen esetben az MG B-ről van szó - és kitalálják hogy ők most otthon hagynak csapot-papot, bepakolják az asszonyt (már amelyik) és neki indulnak a nagyvilágnak hogy  a végén megérkezzenek Abingdonba, az egykori MG autógyárhoz.

Ja, és akkor a lényeget még nem is írtam, Ausztráliából indultak bő 100 nappal ezelőtt (...) a következő útvonal mentén:

AUSZTRÁLIA - THAIFÖLD - KAMBODZSA - LAOSZ - KÍNA - KAZAHSZTÁN - KIRGIZISZTÁN - ÜZBEGISZTÁN - TÜRKMENISZTÁN - IRÁN - TÖRÖKORSZÁG - BULGÁRIA - ROMÁNIA - MAGYARORSZÁG - AUSZTRIA - NÉMETORSZÁG - FRANCIAORSZÁG - ANGLIA.

Az meg már pláne a scifi kategóriába emeli a sztorit hogy nem ez volt az első ilyen kaliberű kirándulásuk, ugyanis 2012-ben volt egy a Dél-Afrikai Fokvárosból Kairóig túrájuk, 2013-ban egy Nagy-Brittanai túra,  2015-ben bejárták Dél-Amerikát, 2016-ban "csak" otthon, Ausztráliában csavarogtak Sydney-től Perth-ig. 



Mostani túrájuk egy állomásán, egy budai szálló parkolójában sikerült a csapat autóit lencsevégre kapni.

.
 
Az autókról is néhány szó. Mind a legendás MG B típus, ennek megfelelően átlag életkoruk 40 év.  Szinte gyári állapotban, minimális átalakításokkal amiket a hosszú és viszontagságos út megkövetelt, extra hűtés-fűtés az utasoknak, plusz tárolórekeszek kialakítása az autó bármely - ezt tessék szó szerint érteni - pontján, megerősített hűtőrendszer és légszűrők a motornak valamint kicsivel megemelt futómű és/vagy ballonosabb gumik. Ennyi. Így, ezek tudatában még nagyobb elismerés mind a túrázóknak mind a gépeknek egyaránt!

.
.
.



Ezen írás megjelenésekor már Németországot elhagyva, valahol Belgium magasságában jár a csapat hogy július 12-én megérkezzenek Abingdonba. Jó utat nekik!

Zárásként jöjjön ismét a teljes útvonal leírása, ezúttal képekben:




.

2017. július 3., hétfő

Milyen robogót vegyek ? Malaguti Ciak


Ciak. Ütőlap, aduász, de egyszerűen csak eszközt is jelent az olasz nyelvben. Bizony, lényeges egy jó névválasztás mert sokat elmondhat a bevezetendő termék által megcélzott vásárlói csoportról és ez itt most bejött, bár talán nem eléggé. 

 

A Malaguti nagy kerekű robogója valóban egy titkos aduász azoknak akik kényelmes, jól használható - kora ellenére - a mai napig is jóképű, modern formájú és végletekig megbízható és igen, egyszerű igáslónak is betudható "eszközt" azaz robogót keresnek hétköznapi társnak. A típus, de a márka is kicsit háttérbe szorul a robogó piac unalomig elcsépelt sztárjai mögött (Piaggio, Aprilia, Yamaha, stb) viszont aki mégis Ciak-ot választ, nem fog csalódni. Több mint 10 évig tartó modellciklusából mindenki találhat magának és pénztárcájának megfelelőt, a 90-es évek végétől forgalmazott kétüteműektől kezdve a 2005-ös modell frissített 4T-n át, ötventől egészen százötven köbcentis változatban is.

.


Menetpróba
Az itthoni utakon  túlnyomó többségben a kora szériás 2T ötvenes, Minarelli blokkos gépek futnak minden különösebb probléma nélkül, a cikkben szereplő gép is ezek közé tartozik. A típusra jellemző, amennyiben megkapják a minimális karbantartást és gondoskodást, kifutnak a világból. A gép futóműve stabil, nagy kerekeinek köszönhetően jól tűri a botrányos hazai utakat is, kanyarban kicsit igényli az erősebb döntést, jó úton egyenesen, szinte siklik. Pakolás, pakolhatóság szempontjából van egy apró hátránya, nem árt ha van rajta doboz mert enélkül csak átlagos vagy annál kicsivel kisebb a pakolhatósága, - igaz a kormány alatti kesztyűtartó viszont egész  praktikus, feltéve ha iratainkon és/vagy egy pár vékony kesztyűn kívül mást nem akarunk oda berakni. 

 

Az ülés alatt ugyan elfér némi cucc, a frontidomba viszont még egy mobiltelefont is nehezen lehet berakni, mivel itt van az akku és a benzintank töltőnyílása (a tank a padlódeszka alatt van, ez jót tesz a motor súlypontjának, irányíthatóságának). Korai példányoknál jogos kritika volt a világítás, az első fényszóró gyengén teljesített, a fényszóró plexije is hamar besárgult, opálosodott, de ezt a későbbiekben orvosolták az olaszok. Méretben, formában és nagykerekű mivoltában valóban a Piaggio Liberty-hez lehet mérni vagy hasonlítgatni csak az jóval népszerűbb és gyakoribb ez meg jellemzően jóval olcsóbb, de szinte ugyan olyan jól használható közlekedési eszköz.

Kétütemű és elnyűhetetlen az ötvenes, léghűtéses a  fekvő minarelli blokk 

Egy kis történelem és sport
Az 1930-ban, Bolognában alapított cég kezdetben kerékpáros és motorok javításával foglalkozott majd lassacskán belefogott saját termelésbe is, csakhogy közbeszólt a második világháború. '49-ben született meg első igazán nagy sikerük a Mosquito. A hatvanas éveket az olcsó mopedek világában töltötték majd a hetvenes éveket is, de ott már az olcsó tömegcikkek mellet megjelentek a drágább, műszakilag igényesebb sportos modellek is. Ez hozta magával hogy megjelenjenek a motorsport világában és kicsivel feljebb lépve a 125 ccm -es kategóriában is megcsillantsák tudásukat. Ekkor már bőven a nyolcvanas / kilencvenes években járunk. Az ezredfordulóra erősen ráfordultak a robogós kategóriára ötventől egészen ötszáz köbcentiig, de a versenyzés és annak reklám értéka sem vált a múlté.
 Ne feledjük, Talmácsi Gábor 2004-ban írt alá a Semprucci Malaguti Racing csapathoz. Ez az év a folyamatos fejlesztések és  tapasztalások éve volt a Malagutinak, akik a végén elismerték, hogy nem zárták volna ilyen szép eredménnyel a szezont, ha nem Talmácsi Gábor lett volna a versenyzőjük. Az összesítésben 43 ponttal a 17. helyen zártak,  legjobb eredményét Talmácsi Portugáliában érte el amikor is a 7. helyre hozta be a 125-ös Malagutit. 

További ötletek, típusok robogó vásárlásához: itt a linken!


***