Keresés ebben a blogban

2011. augusztus 12., péntek

Próbakör / teszt : Cagiva SST 125

Napi bejárós olaszföldről 

Az SST sorozat nem mai csirke, a hetvenes évek derekától készült majd' egy évtizeden át. Futárok, postások, pizzások közkedvelt munkaeszköze volt, de természetesen a hétköznapi motorosok is szerették a típust, gyakori résztvevője volt főleg az olasz utcaképnek. A gyár kisköbcentis (125, 250, 350) túramotorként aposztrofálta, de némi kis chopperes beütést is felfedezhetünk a formáján. Igazi motor-forma gép, mindenféle technika hókuszpókusz nélkül : 125 ccm, 2T, 5 sebességes váltó és 10 lóerő hétezres fordulaton.

 A típusnak van egy kis motortörténeti csemegéje is, mégpedig hogy ezt a változatot szinte egy az egyben árusították Harley-Davidson Scrambler néven is ...de az már megint egy másik történet.
szokványos, jól áttekinthető műszerezettség
a hazai forgalomba helyezéshez nélkülözhetetlen dokumentumok
A képeken látható gép is jócskán elhagyta már a tini kort, 1981-es gyártmány. Döntse el mindenki maga, jó-e vagy sem hogy ilyen korú használt motorok (is) jönnek be szép számmal az olaszoktól és mivel jelen esetben egy 125-ös gépről beszélünk, jobb esetben forgalomba helyezik és rendszámot kap (miután kifizették rá a sok esetben a vételárral azonos regadónak nevezett sarcot) vagy valami világvége faluvégen kavarják vele az utca porát, így ahogy van. Kopottas külseje erős szívet rejt, meglepően jól motorozható, megbízható kis libakergető ez, fékez-megáll és világít ha kell nincs vele semmi macera csak hajtani kell és ha megkapja a minimális törődést, még jópár évig nyúzható.

klasszikus, króm tanksapka, klasszikus motor forma
.

2011. augusztus 9., kedd

Mercedes-Benz W110 200D Heckflosse




Násznépre vár az öreg Fecske 











 A W110 –es, a Mercedes palettáján egy igazi klasszikus forma, egy szobor és ebben a hófehérben meg különösen az, és ha egy veterán 4 ajtós limuzin ami fehér színben pompázik az elkerülhetetlenül menyasszonyi autóvá válik alkalmanként.

A 200 –as, kétliteres dízelmotorjával kettő gyári extrájával (nagy dísztárcsa, kétszólamú kürt) nem tartozik a “fecsketársadalom” elit  csapatába, inkább igazi világból kimenős napi hős és/vagy taxisok hű és megbízható kedvence volt a maga korában. Ezt persze minden negatívum nélkül kell érteni, ennek a típusnak ez volt az érdeme, értéke. Manapság is fut még jópár a 628 282 darab legyártott fecskéből, de megbecsülésük, presztízsük és elismertségük (persze mint minden klasszikus Mercedesnek) egyre csak növekszik.

..
Motorja négyhengeres, 1988 köbcentis  és 55 lóerő leadására képes, az elmondások szerint normál tempóban 8 liter körül eszik, bár nem hinném hogy létezik a földön olyan eszement sofőr aki egy ilyen szépséggel és az 55 lóerő valamint a ma megszokott fékékhez képest csak vicc-kategóriás lassításra képes korabeli fékekkel keresztül döngetne a városon street fighter stílusban. Főleg ha a hátsó padon, mit padon kanapén, ott ülne az ifjú pár...asszem, kapna is a sofőr néhány tockost a sikoltozó arától a menyasszonyi csokorral :-)


Esküvői (veterán)autóval már foglalkoztunk ezen a blogon, itt elolvashatod !


                                                                      *****