Rút kiskacsa - Nobel 200

 

 II. világháború után Európa gépkocsi állománya romokban hevert. Lassanként kibontakozott az igény valami kicsi, olcsó, a tömegek számára is elérhető közlekedési eszközre.

Nem csak  Európa, a gyárak is romokban voltak, szenvedtek a nyersanyag hiánytól és a kibontakozó kínálat zömét még a háború előtti típusok, modellek adták. Ekkor született meg a törpeautók (microcar) mint új kategória. A szükség diktálta lehetőség találkozott a kereslettel.
Az emberek már kezdték kiheverni a háború okozta sokkot, az élet ismét normális kerékvágásba futott, igény mutatkozott ezekre a megfizethető olcsó kisautókra, "igazi" gépkocsira viszont még csak keveseknek futotta az '50-es évek elején.
Ebből  az időből legismertebb ilyen típusok a BMW Isetta, Messerschmitt Kabinroller, stb,  de sok ország gyártott törpeautót (hazánkban is voltak kísérletek rá, de hamvában holt mind).

A képen látható Nobel 200 -as (1959-1962) a kevésbé ismertebb törpeautók közé tartozik, angol gyártmány, de ötletadója a német Fuldamobil volt, motorja 191 köbcentis kétütemű Sachs, dinasterrel és 4 sebességes váltóval szerelve, kasztnija üvegszálas és a Bristol Repülőgépgyár cégnél készült, kerekei alig robogónyi, 8 colosak voltak. Végsebessége 50-55 mph.

A '60 -as évek tartós fellendülése a (nyugati) emberek életszínvonal emelkedését is hozta magával, így egyre többen váltottak át "valódi" autókra, a törpeautók kikoptak a forgalomból, gyűjtőkhöz, múzeumokba kerültek.

Lancia Delta HF Integrale "Evoluzione"

 Napjainkra gyakorlatilag kezdenek elérhetetlen árkategóriákba lépni a típus különböző csúcsváltozatai, de ennek ellenére - vagy pont ezért - egyre inkább sokakban a vágy tárgya is egyben egy szép Lancia Delta

A Delta egy kis családi autó, amelyet az olasz Lancia autógyár három generáción át gyártott. Az elsőt (1979-1994)  az 1979-es Frankfurti Autószalonon mutatták be és ez az a generációja a típusnak ami a sport és rali sikereinek köszönhetően legendás lett. Az első generációs Delta uralta a rali-világbajnokságot az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején. Az A csoport előírásainak homologizációs követelményei (kötelezően legyártott darabszám, utcai autónak) ezeknek a versenyautóknak a közúti változatait – a Lancia Delta HF 4WD-t és a HF Integrale-t – jelentették. Összesen 44 296 Integrale-t gyártottak. Volt még második (1993-1999) és harmadik generációja (2008-2014) is a Deltának, de egyik sem tudta utolérni az előd sikereit sem a vásárlóknál, sem a versenypályákon.

.

  '91 szeptemberében a cég a Frankfurti Autószalon alkalmából bemutatott egy alaposan átdolgozott Delta HF-et, amelyet ismét Delta HF Integralenak neveztek el, de amely a köznyelvben inkább "HF integrale Evoluzione" vagy egyszerűen "HF integrale Evo" néven vált ismertté. Ezeket a az alváltozatokat aztán 1991 októbere és 1992 között gyártották. A győztes 1991-es rali-világbajnokság szezon végén , ahol a HF integrale 16v megnyerte a pilóták és a gyártók bajnokságát is, a Lancia hivatalosan is visszavonult a rallyzástól. Ennek ellenére a HF-integrál versenyfejlesztése folytatódott, és az 1992-es szezonra a független Martini Racing által szponzorált Jolly Club bemutatta a gyári fejlesztésű Evos HF-integráléját. A gyárilag támogatott privát csapatnak köszönhetően, a Lancia megnyerte sorozatban a hatodik, egyben utolsó konstruktőri világbajnokságát is. Ezek voltak a végleges homologizációs autók; mert a '93-as Evoluzione 2-t a gyár nem már fejlesztette raliautóvá.

Az Evoluzione motorja ugyanaz a turbófeltöltős, 16 szelepes, kétliteres volt, mint az előző modellnél, de a teljesítmény 210 LE-re nőtt. A mechanikai változtatások között szerepelt a megerősített kormánymű és a szervokormány olajhűtője a nagyobb terhelhetőség érdekében.  A felfüggesztést is komolyabban átdolgozták és megerősítették, az elülső rugóstag tornyokat megemelték, ami szükségessé tette az alumínium rugóstag merevítését. A fékrendszer nagyobb átmérőjű tárcsákat és vákum szervót, valamint elöl kétdugattyús Brembo féknyergeket kapott. A négykerék-meghajtáson nem történt változás.

Az elülső és a hátsó nyomtáv szélesebb volt, mint a korábbi Deltákon, 54, illetve 60 mm-rel, a kerékíveket ennek megfelelően módosították és lekerekítettebbé tették.  Az Evoluzione karosszériája új motorháztetőt, első és hátsó lökhárítókat, oldalsó szoknyákat, hátsó ajtókat és hátsó légterelőt kapott. Az elülső részt kisebb átmérőjű, egyforma méretű kerek fényszórók különböztették meg – a külső pár, a tompított fényszóró pedig az új projektor típusú volt. A motorháztetőn szélesebb és magasabb domborulat volt, valamint új oldalsó kis rácsokkal is rendelkezett, ami tovább segítette a motorháztető alatti szellőzést. A csomagtérajtó feletti tetőspoiler manuálisan három pozícióban állítható, segítve ezzel a hátsó tengelyre ható leszorítóerőt. Az új, ötcsavaros, 7½ Jx15 hüvelykes Speedline Montecarlo könnyűfém keréktárcsák, amelyek a rallyautókhoz hasonló kialakításúak, 205/50-es gumikkal szerelték fel. További, de már csak apró külső változtatások voltak még az új ablaktörlők integrált légterelővel, a krómszín benzinsapka és az új sárga HF jelvények, amelyeket a Lancia HF autókon használt hagyományos vörös elefánt díszít.

A vásárlók alapáron mindössze csak három szín közül választhattak (fehér, rosso Monza piros és kék), valamint az extrakén elérhető volt még a fekete, egy másik fajta kék, piros és  zöld. Az utastérben egy bőrborítású újfajta Momo Corse sportkormány kapott helyet a kárpitok sötétszürke |Alcantara és szürke velúr kombinációjával készültek, átlós színes csíkokkal. Ha Recaro anatómiai üléseket szeretett volna a kedves megrendelő, akkor a kárpitozás perforált Alcantara vagy felár ellenében fekete perforált bőr lehetett csak.