Egy darabka forma 1 -es történelem, testközelből.
Az autó 1961-ben készült Angliában, sofőrje kezdetben Bruce McLaren majd
Phil Hill volt. 1964-ben az autó összetört és csúnyán megégett egy
balesetben az osztrák F1-es Grand Prix-n, de helyreállították és még
versenyeztek vele egy darabig különböző sorozatokban, kupákban.
1970-től múzeumba került, de szerencsére nem csak mint kiállítási
tárgyként találkozhatunk vele, időről-időre előveszik és különböző
veterán rendezvényeken, bemutatókon megmozgatják egy kicsit.
Charles Cooper és fia, John 1946-ban kezdett el saját versenyautókat
építeni. Az elsőt még a családi surbitoni (Anglia) garázsukban építették
saját kezűleg. Az első Cooper, ami már a Formula–1-ben is indult a
T12-es modell volt. V2-es, 1,1 literes JAP motorral volt felszerelve.
Kevesen tudják, de a Cooper-nek köszönhető az a mai napig is bevett
szokás hogy a pilóta mögött és a hátsó tengely előtt foglalt helyet az
erőforrás. Ez a középmotoros elrendezés.
 |
| . |
1961-ben komolyabb biztonsági intézkedéseket vezetett be az F-1 -be. A
motorok hengerűrtartalmát 1500 köbcentiméterben limitálták és a
versenyautó legkisebb tömegét hűtővízzel és olajjal 450 kilogrammban
szabták meg mindezt azért hogy csökkentség az autók sebességét, de más
eszközökkel is akarták növelni a biztonságot : kötelezővé tették a
villamos önindítót, előírták a kétkörös fékrendszert, a biztonsági övet
és a robbanás mentes benzintartályt is.
