Alfa Romeo 2600 De Luxe (OSI)

 

 

Szokták mondani, kicsi ország és kis piac vagyunk, de mindeközben ami itt nincs az nem is létezik. És nem csak új autó vagy luxusmárka témakörben, hanem a veteránautók közt is érvényes ez a mondás.

Nos, mit lehetne mondani egy olyan típusra amit mindösszesen csak egy évig, 1965-ben és csak 54 példányban gyártottak. A '65-ös Torino Autószalonon bemutatott Alfa Romeo négyajtós, lépcsőshátú modellje a 2600 Berlina fényűző, modern zászlóshajó volt a cég életében. Az 54 darabos legyártott mennyiség is mutatja hogy ez egy nagyon ritka autó, de napjaink internettel átszőtt világában sokkal többet mondóbb az a tény,  hogy alig találni róla valamit a neten. Képeket még csak-csak, de használható műszaki, típustörténeti leírás szinte semmi sincs. És akkor egyszer csak ott állsz vele szemben a magyar rögvalóságban egy telephelyen és csodálkozol mit is látsz vajon? 

 

Az OSI stúdió amely akkor már együttműködött legendás formatervező Michelottival, mutatta be az Alfa Romeo 106.16 típust, 2600 De Luxe néven. A 2600-as szedán az AR00600-as motorjával 145 LE-s volt. 

Mint tudjuk, szépségről nem vitatkozunk hiszen az egy szubjektív dolog, mindenkinek más és mást jelent, de hogy ez itt fehér holló ritkaságú ékszer, az tagadhatatlan.

 

Nash Metropolitan - egy kisautó nagy buktája

Nash (Austin) Metropolitan (1957)

 

 A Nash Motors-t 1916-ban alapította Charles W. Nash aki ezt megelőzően a General Motors elnöke is volt, tehát volt némi rálátása a dolgokra és nem zöldfülűként ugrott neki a dolgoknak. Az 1917-es Modell 671 volt az első olyan jármű ami már a Nash nevet viselte és az ötvenes évekig a szokott mederben mentek a cégnél a dolgok, ontották a nagy batár amerikai méretű és igényekhez szabott autóikat. Aztán '51-ben együttműködést kötöttek az angol Healey sportkocsi gyártó céggel és innentől kezdve kezdtek kifordulni az amerikai ízlésvilágból.

Nash (Austin) Metropolitan (1958)

1954-ben felvásárolták a Hudson Motor Car company-t és megalapították az American Motors Corporation (AMC) nevű céget, - ami egyébként túlélte az anyacéget köszönhető néhány sikeres modelljüknek. Tovább bonyolítva a katyvaszt, új modelljük a Metropolitan már a brit BMC céggel közösen jött létre és (végre) el is értünk bejegyzésünk főszereplőjéhez.

A kis járgány  két  járműosztályt próbált egybe gyúrni, a gazdaságos és a kisautó kategóriát, mindezt abban a korban amikor az átlag amerikai autók is többliteres 6-8 hengeres motorral, hatalmas uszonyokkal és mázsányi krómdíszítésekkel gurultak le a gyártósorokról öt méter körüli hosszúságban. Bátor vagy botor lépés volt ez ??? ....nos igen, így visszatekintve már tudjuk a választ.

A Metropoliten kisebb volt mint egy Volkswagen bogár, motorja négyhengeres, 55 lóerős volt (az angol Austin A55 Cambridge blokkja) és az ára 1672 (Hardtop) valamint 1696 (Cabrio) dollár volt. Egy darabig még tartotta magát az akkoriban az amerikai piacon kibontakozó Vw bogár mögött,. de aztán szép lassan lemaradt és a nyomába sem ért az eladási listákon. A termelés 1961-ben megszűnt, az értékesítés '62-ig tartott, a készletek erejéig.

Körülbelül 95000 Metropolitant adtak el az Egyesült Államokban és Kanadában, de ezen a két piacon kívül elenyésző darabszámban (kb. 9400 darab) az Austin is forgalmazta a típust saját nevük alatt.
A Metropolitan ma perverz gyűjtők féltett kincse, mementó az amerikai autóipar kevés olyan próbálkozására amikor egy kicsi, gazdaságos olcsó tömegterméket próbáltak előállítani....
mint ma már tudjuk, nem jött be nekik.

 

.

Nash (Austin) Metropolitan (1957)

 

Wiesmann MF - a tapadós gekkó

 

Egy német testvérpár, Martin Wiesmann mérnök és Friedhelm Wiesmann üzletember alapították a Wiesmann GmbH -t 1988-ban, amely manufakturálisan azaz kézimunkával épített egyedi kupék és kabriók gyártására specializálódott. A cég amely évente körülbelül 180-200 darab kézzel épített autót készít, egy gekkót mintázó logót választott magának ezzel is azt sugallva hogy az autóik úgy tapadnak az úthoz mint gekkó a falhoz. Kezdeti korszakában (MF3, MF30) a Wiesmann a BMW hathengeres motorjait használta modelljei meghajtására, viszont a 2003-ban bemutatott GT MF4-ben már egy 4,8 literes V8-at és az MF 5-nél már az M5 5,0 literes V10-es motorját építették be, szintén a BMW-től.

Egyébként friss hír a céggel kapcsolatosan hogy, az eddig leginkább nagy köbcentis V8-as, és V10-es motorral szerelt, régies stílusú sportkocsikról ismert gyártó 2022 áprilisban bemutatott egy  minden részletében új, elektromos hajtásrendszerrel szerelt modellt Projekt Thunderball néven az előzőeknek megfelelő kétüléses kabrió roadster formában. Viszont úgy néz ki, nem csak ezt az egye villanyhajtású modellt tervezik a közeljövőre, mert a tervekben szerepel egy szintén elektromos luxus-SUV is. De mi még itt a blogon, egyenlőre maradjunk a benzinmotoros hosszú orrú, kétüléses, megjelenésében régimódi jellegét megtartó sportautóknál.

 GT MF4

Tizenkét évnyi, kizárólag nyitott járművek gyártása után 2003-ban mutattak be azt első kétüléses kupé modelljüket. Kialakításában, vázában és motorjában különbözött a roadsterektől. A GT-t a "Wiesmann-Renn-GT" speciális modell alapján fejlesztették ki. Az alváz alumínium monocoque rendszerű és mindösszesen csak 110 kg súlyú, a karosszéria üvegszál erősítésű kompozit anyagból készült. Kezdetektől fogva már csak V8-as motort használták ebben a típusban (BMW N62B48 motorkód) melynek paraméterei:  4799 cm³ lökettérfogat és 270 kW (367 LE) névleges teljesítménye volt a végsebessége pedig  290 km/h. 2010-től V8-as biturbóval (300 kW/407 LE) is elérhető volt, ez a bajor cég 750i/650i /550i sorozataiból került át. Ez a motorizáltság elég figyelemre méltó, főleg ha tekintetbe vesszük azt hogy a sportautó így 291 km/h végsebességet ér el, és 4,6 s alatt gyorsul 0-ról 100 km/órára. A mindössze 1385 kg tömegű jármű 4,23 m hosszú, 1,85 m széles és 1,19 m magas volt.

GT MF5 Roadster

A 2007-es IAA autószalonon megjelent GT MF5 típus később, 2010-ben megjelent nyitott változata. A gyártás kezdetén volt egy "limitált" kiadás, amely a legendás BMW 5 literes V10-es motoron alapult az M5-ös (E60) és M6-os (E63) modellekből, mielőtt felváltotta volna az a V8-as ikerturbós motor mi a  BMW X5 M -ből és a BMW X6 M -ből  lehet ismerős. Nem véletlen tolunk itt a kedves olvasó arcába ennyi adatot a motorokról és ezek paramétereiről mert azért itt komoly dolgok kerültek / kerülnek beépítésre ebbe a kis sportautóba. Elég ha csak azzal folytatom a sort, ez itt - a megjelenésén kívül - még a 4,4 literes lökettérfogatával és 408 kW  és 555 LE (!!!) névleges teljesítményével valamint 3,9 másodperc alatti  0-ról 100 -as gyorsulásával tűnik ki a tömegből.

 

Útszéli kép - Street Art és egy Jaguar

 

Néhány éve még biztosan, de lehet hogy még ma is ott áll Basel kulturális negyedében ez az egykor szebb napokat megélt, mára már kivénhedt Jaguar roncs.

Street Art

Az utcai művészet vagy utcaművészet jellegzetesen városi képzőművészet. Az 1990-es években terjedt el. Képzőművészeti értéke esetenként jelentős is lehet. Az utcai művészet egyik ága a graffiti, ezek a képek a városi házfalakon, és egyéb felületeken jelennek meg. Alkotójuk általában ismeretlen, a művészeti értéket képviselő alkotások esetében, ismert, profi.  Az előbbi, bosszantó falfirka az utóbbi készülhet megrendelésre, de legalábbis engedélyezve, illetve hallgatólagosan eltűrve, művészi szinten.  Jellegzetességük a humor, az irónia, a könnyen érthető, intenzív mondanivaló és a jellegzetes íráskép, harsány színek. Egy szép alkotás akár még  gyönyörködtethet és elgondolkodtató is lehet és nem mellesleg még öltözteti a csupasz falakat. 

 

 

Vegyél Trabantot, most!

Tudtad? 

Az első Trabant pontosan 65 éve,  1957 november hetedikén hagyta el a Zwickaui gyártósort.

Akinek nosztalgikus hangulata némi benzingőzzel is át van itatva, esetleg még 1990 előtt is született, azokra kell hogy valami hatással legyen ez a típus. Tucatjával volt része az utcaképnek a hetvenes évektől egészen a kilencvenes évek legelejéig. Anno. Mára azonban szinte teljesen kikoptak az utakról a kétütemű Trabik, a későbbi négyütemű példányokból még csak-csak felfedezhető pár darab a forgalomban, de 2T már nincs. És ha már nincs tucatszám az utcákon, nincs szem előtt, akkor kezd el az áruk felfelé kúszni. Érdekes adalék, Németország jelenlegi útjain még mindig több kétütemű Trabant fut, mint amennyi a modern Teslából – adta hírül idén tavasszal a Die Welt.

 

Szóval fogynak és ha szeretnél magadnak egyet, nem árt a következőkre figyelni vásárláskor. Mint minden ilyen idős 30+ -os autónál, a vásárláskori állapot határozza meg, hogy a későbbiekben milyen mértékű költségekre kell még számítani. Mondják, talán szerencsésebb - az egyszeri nagyobb kiadás ellenére is amit vásárláskor adunk ki - egy megőrzött, jó állapotú autót keresni mint egy projekt állapotú felújítandót. Amennyiben mégis csak a hosszabb, rögösebb utat választja valaki és egy restaurálási objektumot keres, a kiszemelt példánynál a legfontosabb a karosszéria állapota. Mennyire rozsdás a vázszerkezet a műanyag azaz a Duroplast karosszériaelemek alatt, kritikus pont a "hattyúnyak" és a padlólemez. Érdemes alaposan átvizsgálni ezeket mert a lakatosmunka és fényezés irreálisan sok pénzt emészthet fel a későbbiekben. Motorja is lehet kényes pont, mert a kenéséról az olajjal kevert kétütemű benzin gondoskodik, ha pedig nincs üzemanyag-ellátás - nem nyomjuk a gázt, gurulunk - akkor kenés sincsen és éppen ezért motorféküzemben fokozott kopás jelentkezhet. Ezért is  szerelték szabadonfutóval a negyedik fokozatot, hogy legalább országúton megszűnjön ez a káros jelensége, de érdemes odafigyelni a motor állapotára. Ezekből is adódik a Trabantok sosem voltak túlzott tartósságukról híresek, sem a felhasznált anyagok, sem a mechanika nem bizonyult elnyűhetetlennek. Ha a kiszemelt példány sokat állt, de a karosszériája jó, a motorjára, a gumi alkatrészeire, tömítéseire bizonyára akkor is költeni kell majd. Az idő vasfoga a műszerfalat és kárpitokat sem szokta kímélni és a kormány is szeret megrepedni, eltöredezni.

Szóval ha kétütemű Trabantot akarsz, akkor ne halogasd mert fogynak és hónapról-hónapra emelkedik az eladási áruk. Válaszd inkább a drágább, de hibátlan és megőrzött állapotút olyat mint ez is itt a képeken! 

 

Dinó parkos Mercedes ML

 

Talán kellene abban valami elgondolkodtatónak lenni számodra,  mikor egy szép őszi nap egy családi kirándulás keretein belül elmész egy Dinó Parkba és téged semmi más nem fog meg a látottakból csak az a lazán a porba vetett terepmintás ML Merci :-) 

 Az autó természetesen nem véletlen volt ott, tökéletes utalás a  Jurassic Park 2-ben ( The Lost World) szereplő autókra.  A filmben, - ha emlékeztek -  két erősen átalakított ML volt látható egy-egy expedíciós felszereléseket szállító utánfutóval együtt. Céljuk az volt, hogy autóval és navigációval tudjanak közlekedni a szigeten, hogy a felfedezők olyan felszereléseket szállíthassanak, mint a kamerák és a dinoszauruszok tanulmányozására szolgáló tárgyak. 

 Mindegyik autó négykerék-meghajtással, első csörlővel, bilincsrúddal, vontatókötéllel, ködlámpákkal, hátsó hátsó lámpavédőkkel, egyedi lépcsőfokokkal, bőrülésekkel és terepfestéssel rendelkezett. Mindkét jármű 1997-es Mercedes ML 320-as volt és egy marketingprogram alapos részeként az akkoriban megjelenő első generációs ML-t volt hivatott reklámozni.

...szóval, csak ennyit szerettem volna mondani a családos  Dinó Parkos élményről :-)