Piaggio Ape 50 Europe

Piaggio Ape. Nem mondhatnám technikai szempontból izgalmasnak (nagyon nem), feltehetőleg sokkal kevésbé érdekesebb is olvasni róla mint például egy szintén olasz, de egy ágaskodó lovacskát az emblémáján hordó márka bármely típusáról. Viszont tény,  ez még mindig rendkívül szórakoztató és igen, hol lehetne ennél hitelesebb környezetben fényképezni, mint egy külváros széli építkezésen.

Néhány szó a használhatóság szempontjából. Sokan megkérdőjelezik létjogosultságát egy 50 köbcentis és háromkerekű "teherautónak" főleg így a XXI. század elején, de nem véletlen hogy Olasz országban még a mai napig is rengeteg fut belőlük. Az Ape majdnem ugyanolyan jól manőverezhető mint egy robogó, ami kis szűk helyeken, utcácskákban  esetleg súlykorlátozással ellátott övezetekben behozhatatlan előnyt biztosít. A hátsó kerekek súlyosan negatív kerékdőlést mutatnak üres plató esetén, ami terhelten beáll normális szögbe és még mindig sokkal kevésbé ijesztőnek tűnik a jármű mozgása / vezetése mint például egy szintén három kerekű Reliant Robin esetén. Nyilván nem tud tonnákat megmozgatni, de 200 kg terhelhetősége és 1,5 m3 -es raktere hasznos lehet mondjuk egy kisboltot ellátó áruszállításkor vagy egy építkezésen, telephelyen belüli rohangálós, cipelős autó-pótléknak is.

A vezető egy kis ülés közepén ül és mint egy robogót,  kézi vezérlőket és lábféket működtet.
A kormányrúd bal oldalán egy normál motorkerékpár-tengelykapcsoló kar van a jobb oldalon hagyományos gázkar. Állítólag kétszemélyes azaz egy másik személyt is bepréselhetsz a fülkében - van hely, ha igazán szereted aktuális útitársadat és nem rendelkeztek egy deka súlyfölösleggel sem. 

Mivel a cucc mindösszesen 49 köbcentis, sima B-kategóriás autó vagy segédmotor-kerékpárra jogosító engedéllyel is vezethető. A képeken szereplő típus tökéletesen betölti feladatát és funkcióját amire kitalálták, talán csak egy apróság róhaó fel neki, - messze nem olyan mutatós mint pl. a már korábban itt is bemutatott  Piaggio Ape Calessino   

Piaggio Ape Calessino

Nehéz Rómában a turista nevezetességek környékén úgy járni, hogy ne találkozzunk egy-egy példányával a Calessinonak, jellemzően vigyorgó és hevesen fényképezgető külföldi vendégekkel. 

Az ikonikus Piaggio Ape vérvonala egészen 1948-ig vezethető vissza, ekkor lépett porondra platós kishaszongépjárműként Vespa alkatrészek és főelemek felhasználásával.  Az  ötvenes években már megjelent az utasszállító változata is amit a  kétezres évek elején újra feltámasztottak. 

Az új Ape Calessino  megjelenése fiatalos, elbűvölő és sokak szerint a világ legkedveltebb háromkerekű személygépkocsija. A legenda most  új életre kelt és meghódította a turisták szívét, egyszerűen imádják, egymás kezéből veszik ki az ajtót hogy beszálljon egy rövidke, de annál hangulatosabb sétakocsikázásra Róma belvárosában. A Calessino-t úgy tervezték, hogy kényelmesen elférjen két utasa és a vezető.

Megjelenése egyszerre exkluzív és minimalista, felépítése magában rejti munkagép eredetéből hozott  hagyományos szívósságát és praktikumát, - kis fordulókör , manuális sebességváltó és fáradhatatlan 200 köbcentis (7,5 kW-os) 4 ütemű motort. Mindez egy időtlen dizájnba csomagolva,  kellemes vintage részletekkel  amelyre öröm ránézni. Mindenki arcára mosolyt csal ahogy bénácskán bukdácsol a szűk macskaköves utcákban.

.

Kompakt  méretének köszönhetően tökéletes  személyszállító a  történelmi városközpontok és turisztikai attrakció helyszínein. És mivel napjainkat egyre jobban átszövik a környezet tudatos zöld irányvonalak, 2010-ben megjelent az elektromos változata is.
Szóval, ha Rómában jársz és stílusosan akarsz várost nézni, feltétlenül ülj fel egy ilyenre ;-)

.

Még több Vespa itt a blogon! Cikk-hegyek ebben a témában, két oldalon át : ITT !

Próbakör / teszt : Piaggio Ape

Az élet 3 keréken : 
rettegtem, de élveztem minden percét :-)





A Piaggio családnak nem lehet elég hálás a motorosvilág, elsőként megajándékoztak minket a Darázs (Vespa) generációival majd gondolva a "jómunkásemberekre" is, jött az Ape (Méhecske). Mindez jónéhány évtizeddel ezelőtt és ami utánozhatatlan ebben a történetben, a Vespa ma is él és virul és mindkét járműről elmondható, -ami kevesekről - ezek olcsó / gazdaságos  napi igáslovaknak készültek és emberek ezreit szolgálták ki hosszú éveken át szürke és olcsó használati eszközként, majd jött a csoda : az emberek menthetetlenül beléjük szerelmesedtek, márkaklubokba tömörülnek a tulajok, óvják és féltik kis kedvenceiket és  (főleg) a veszpázás mára már életforma, önkifejezési eszköz. A világban új fogalom született, a Vespa-jelenség, egy életérzés szimbóluma lett. Nem csak Olaszországban, hanem szerte Európában, sőt Amerikában is egyre-másra alakultak a Vespa-klubok, tartottak tömegrendezvényeket.

Ennek az életformának egy perverz kis ága, vadhajtása Ape-snek lenni.

beszállás a piciny kis kabinba....

...igen, jól látod. Ketten ültünk benne, a fotós és a szőröslábú :-)

.

Egy kis történelem :  A Vespa gyártás a hatvanas évek derekán már erősen dübörgött és ekkor még a repülőgépgyártást is folytatták a cégnél,  és itt egy kicsit álljunk is meg. A családi vállalkozás egészen az 1884-ig nyúlik vissza, de igazán naggyá a II. világháborús repülőgép megrendeléseivel váltak, miután a béke beálltával ez a vonal megszűnt a hiány pótlására találták ki a kis "népmotort" amivel elérhetetlen magasságokba emelkedett a cég. (a legelső, kísérleti Vespák kerekei a háborús raktárkészletekből megmaradt repgépek kiskerekei és gumiai voltak). Szóval a Vespa sikerén felbuzdulva azonban egy újabb ötlettel állt elő Corradino D'Ascanio mérnök. Ez volt az Ape, azaz a méhecske, a robogók háromkerekű változata. Egy jól ismert, és széles körben terjesztett jármű, egy 'dolgozó partner'. 

Az Ape valójában a Vespa 'oldalbordájából' született, amikor D'Ascanio egy 'dobozzal' és két hátsó kerékkel egészítette ki a rendkívül népszerű robogót, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy egy könnyen használható gazdaságos, hatékony és sokoldalúan hasznosítható haszongépjárművet gyártsanak,  hamar népszerűvé vált elsősorban a kereskedők, és a kis üzletek számára, mivel hatékonynak, gazdaságosnak, és könnyen kezelhetőnek bizonyult és befért minden olyan apró sikátorokba kis utcákba amikben még a személyautók sem, nemhogy teherautók... és aki járt olasz földön az tudja, ott ezek az apró sokszor rendkívül hangulatos sikátorok, átjárók igencsak gyakoriak.

erre még a macska is kíváncsi volt

mára már ritka ez az "egylámpás"

Hogy milyen volt menni vele ?

 Vicces, borzasztó vicces :-) A három kerék okozta  bizalmatlanságomat és némi rettegésemet feledtette a helyszűke okozta sokk, de így utólag belegondolva maga az ergonómia jó volt : puha üléspad a kormány pont középen (motor mivoltából fakadóan) minimális, de minden szükséges műszer és visszajelző rendelkezésre állt. Szóval egy embernek teljesen jó a kabin.

A motor viszont csodaszépen muzsikált, valahol messze hátul a plató alatt, nem tolakodóan és ordítva hanem szépen csendben és megnyugtatóan tette a dolgát. Üresen kicsit pattog a hazai "remek" utakon, de ha megpakoljuk (hamár egy teherhordóról van szó) ez már nem lehet probléma.

Élmény volt, csak a tenger és a pizza illata valamint valami dögös kis latinos temperamentummal megáldott  mamma hiányzott, akkor tuti hogy teljes lett volna az összhangulat :-)

blokk a plató alatt

pakolható : 150x150-es a felülete

 

a futómű a feladatnak megfelelően erősített

. 

A végére két kép , egy nem hétköznapi párosról, és ez így pöfögte keresztül az egész várost egy békés hétköznap délután (szerintem sokkoló látvány / útakadály volt )  :

egy Riga az Ape hátán

.
...

Szeretnél mégtöbb Vespa-ról olvasni a blogon ? 
Klikkelj,
ITT megteheted.