PIC OF THE DAY # 62

                                Nyári emlék

.

Scion xB (RS 1,0)

A Toyota Yaris Verso a használtautó piac egyik legrondább autója, mondják sokan.

 

Mondjuk, nem tudom mit szólnának hozzá ha látnák itt, ezt? 

 

A Toyota a Yaris-sal azonos fődarabokból készítette el  kis egyterűjét, ami igencsak polgárpukkasztó formavilágot kapott, persze nem véletlen. A Scion xB egy kompakt mérető autó, amelyet a Toyota az Egyesült Államok piacán gyárt(ott), és melyet az ifjúság-orientált Scion márkanév alatt vezettek be a piacra. Furcsa dolog ez.

  Milliónyi Toyota tulajdonos ódákat zeng járműve megbízhatóságáról a világ bármely pontján, elégedett vásárlók milliói szelik a kilométereket nap mint nap a világban, de valahogy mégsem tartozik a legvágyottabb, szerelme lobbantó márkák közé amit az ember érzelemből és nem észérvek alapján vásárol meg. Melyik gyerek szeme csillan fel, ha meglát az utcán egy Corollát vagy Aurist? Kevés unalmasabb autót tudnék felsorolni hirtelen az említett két típus mellé, de egy gyors kitérővel tegyük hozzá - azért az elmúlt egy-két évben azért erősen össze szedte magát a Toyota dizájn témában (lásd pl. Toyota C-HR) viszont cikkünk főszereplője egy 2005-ös típus....akkoriban viszont valóban dögunalom volt a modellpaletta. 

Szóval, a  Toyota vezetősége őrlődött egy darabig. Váltsanak márka arculatot és hígítsák fel a termékpalettát holmi túldizájnolt és agyonbonyolított formavilágú  járművel a fiatalabb korosztály kedvéjért, miközben meg van a veszélye annak is, hogy így potenciális ügyfelet elveszítenek a "feltűnésmentes autót" vásárlók közül?Nem, ezt nem engedhették meg maguknak. A luxusautók piacánál (Lexus) bevált fogáshoz nyúltak és egy teljesen új márkát alapítottak. 2002 március végén a New York-i Autószalonon bemutatták a Scion márkát. Mindjárt lett is belőle kettő, az xA és az xB változat. Meggyőződésem, még mindig furcsa az elképzelésük (vagy pont hogy halálbiztos és tűéles látásra vall) lehet a japánoknak az európai emberekről és azok ízléséről, mert az xB-ket csak Amerikában és Ázsiában forgalmazták a mi öreg kontinensünkön nem :-) Amennyiben valaki ilyet akar magának, marad a szürke import a már említett területekről. Dobozforma a szó leg ortodoxabb értelmében is. Erőforrása az első generációs Yaris TS-ből származik, 1,5 literes és 108  lóerős VVT-i benzinmotor overdrive-al szerelt négyfokozatú automata vagy öt sebességes kézi váltóval. Széria  blokkolás gátló, elektronikus menetstabilizáló az automata klíma, MP3-as hifi és a sok elektromos extra. Azt, hogy mennyire szép vagy ronda, azt mindenki döntse el saját maga :-)      

 

 

Scion  xB RS (Release Series) 1.0
A képeken szereplő autó az egyébként is ritkaság számba menő típuson belül is egy limitált sorozat. Kizárólag a 2004-es modellévben és ebben a "Hot Lava" színben, 2100 darabos szériában készült. Az össz darabszám nagy része (1596 db) automata és csak alig 504 példányt építettek ötsebességes kézi váltóval.  
Viszont az összesre jellemző volt, a már említett szín ami a belső térben is visszaköszön (a műszerfalon, a fekete kárpitokon apró naracs-szín pöttyökkel) egyedi és hangulatos lábtérvilágítás, minőségi hifi és kívülről az extra küszöb és lökhárító spoilerek valamint még néhány esztétikai apróság. Műszakilag nincs különbség a széria példányokhoz képest. 


.    

Merész húzás volt

 A hot rod stílusirányzat kultúrája az amerikai autóipar egyik kulcseleme. Azonban egyetlen gyártó sem merészelte egy autógyárban, sorozatban, szalagon gyártott hot rodot piacra dobni, ráadásul a divatirányzatról kicsit lefújva a port, modernizált formában....egészen 1997-ig. A Plymouth, később Chrysler Prowler egy a divathullámot meglovagló retro stílusú autó volt amit 1997 és 2002 közt gyártott és forgalmazott a Daimler-Chrysler cégcsoport egy korábbi, 1993 -as koncepció autója sikere alapján, becsületükre legyen mondva, szinte változatlan formában dobták piacra. A típus bemutatásakor a tervező dizájner Thomas C. Gale elmondta, hogy az 1930-as évek autóinak tisztelete és szeretete inspirálta legújabb tervezési diadalát, a Plymouth Prowlert. Galenek egyébként akkoriban, többek közt egy 1932-es, Ford-alapú hot rod is volt a garázsában :-)

A Prowler hajtásláncát egy 24 szelepes, 3,5 l-es és 214 lóerős Chrysler SOHC V6 motort adta. Az 1999-es modellévre a motort egy nagyobb teljesítményűre cserélték, 253 lóerővel amit 6400 fordulat / perc fordulaton adott le. Mindkét motort négysebességű Autostick félautomata sebességváltóval szerelték. A sebességváltót a jármű hátuljában kapott helyet hasonló elrendezésben, mint a C5 Corvette-nél vagy éppen a Porsche 944-nél is. Ez az elrendezés elősegítette az ideális 50-50 %-os elülső-hátsó súlyeloszlás és a  Prowler volt hosszú idő után az első modell ami ismét hátsókerék-meghajtást használt a  Plymouth égisze alatt. 

A kor nagymenőjével, a Dodge Viper- el ellentétben a Prowler számos olyan funkcióval volt felszerelve, amely lehetővé tette akár a napi használatot is, külső megjelenésével ellentétben teljesen használható hétköznapi autó volt. Olyan átlagos, de a jó felszereltséget tükröző kényelmi cuccai voltak mint pl. a kulcs nélküli nyitás / nyomógombos indítás, elektromos ablakok és ajtózárak, két légzsák (ne feledjük, a '90-es években járunk még csak) a bőr sportülések és kormány, többlemezes CD-váltós audiorendszer, stb, stb.  
A típusnak remek volt a fogadtatása, a közönség rajongott érte és egyetlen hátrányként csak a kissé harmatos motorerőt említették meg. Sikeresnek és népszerűnek tűnt, de mégsem hozta a várt eladási számokat. Az utolsó Prowler 2002. február 15-én hagyta el a gyárkaput, és a modell utódjaként később a Chrysler Crossfire-t hozták ki 2004-ben.

Az első blokkolásásgátló

1978. augusztus 22-én mutatta be a német Bosch jövőbemutató, forradalmi fejlesztését amely egy új biztonsági rendszert jelentett az autóiparban. Repülőgépeken és vasúti járműveken még a harmincas évek derekán megjelentek különféle blokkolást mérséklő szerkezetek, de az autóiparban csak ekkor jelent meg a későbbiekben pedig mindennapossá, kötelező részévé váltak az autóknak.  És amiről szó van a kissé hosszúra nyúlt bevezetőben az nem más, mint az elektronikus blokkolásgátló fékrendszer, röviden az ABS (Anti-lock Braking System). Ez tekinthető a mai járművekben már természetes, digitális vezetőasszisztensek ősének is.
Az esemény egy háromnapos bemutató keretein belül a Mercedes-Benz tesztpályáján, Untertürkheimben zajlott és a tesztalany természetesen egy Mercedes személygépkocsi volt, egy S-osztályú W116 -os. A sajtónak bemutatott jármű kerekei az ABS segítségével lassításkor nem blokkoltak, akár még nedves útfelületen sem, így minden körülmények között, még vészfékezés esetén is kormányozható és irányítható marad az autó.
Az 1978-as modellév végétől az S-osztály extralistáján már az ABS-t is ki lehetett választani és 1987-től pedig már az összes Mercedesben szériafelszereltség volt. Érdekes, de csak 2004-re értük el azt, hogy az EU-ban minden újonnan eladott autó kötelező tartozéka legyen a blokkolásgátló.
Talán a Bosch és a Daimler sem sejthette akkor még, hogy mennyire iránymutató az a technológia amit elérhetővé és mindennapjaink részévé tettek az autózásban, mára már rengeteg életet mentett meg a rendszer, ráadásul zászlóvivője és alapköve lett a jövő közlekedésbiztonsági fejlesztéseinek is.

PIC OF THE DAY # 61

Néha igazán furcsa dolgokat (is) lehet látni egy állatkertben :-)

.

Ma volt nyolc éve - Malév

Hosszú évtizedeken át volt meghatározó pont generációk életében a Malév és ezért volt nagyon sokaknak, csak nagyon nehezen feldolgozható fájdalom és gyász a 2012. február harmadikán történtek.

Nem, nem elsősorban az utazóközönségre gondolok, hanem arra a több ezer emberre akik a cégnél dolgoztak és egyik napról a másikra vesztettek el mindent, egzisztenciát, jövőképet és talán kicsit a hitüket is. Számtalan megemlékező / visszatekintő videó érhető el az utolsó napról, az utolsó repülésről, - a fekete seregről - elsősorban a pilóták és légiutas kísérők szempontjából. Ez mind-mind rendkívül megható, elgondolkodtató, érdekes és ma már nosztalgikus is egyben. Viszont alig-alig volt azokról beszámoló, - de inkább nincs is - akik nem feltétlen a kirakatban, csillogásban, az utazóközönség szeme előtt tették mindennapi dolgukat felelősségteljesen. Pedig őnekik is ugyanúgy köszönhető volt az egykori siker. A kiszolgáló egységeknek, műszaki személyzetnek, szerelőknek akiket a hangár mélye nyelt el napról-napra, mérnököknek és anyagbeszerzőknek, a Catering-nek, takarító személyzetnek, targoncásnak, a jegykezelő pultosokon át egészen a régi I-es terminál melletti Malév - szolgálati ruhás tisztító (Patyolat) mosodás hölgyekig, stb, stb. Ott, akkor, azon a február harmadikán mindenki alól kicsúszott a talaj, egy világ dőlt össze bennük és a bizonytalanság sötét felhői tornyosultak fel hirtelen a fejük fölött.

A pénzügyi, gazdasági nehézségek régóta húzták már a céget, rosszul irányított privatizációk (itt  megemlítve Borisz Abramovics nevét), körbetartozások és egyéb összefonódások is nehezítették a sorsát. Folyosó pletyka szinten voltak is ennek visszhangja, mindenki tudta és látta hogy az állam mint tulajdonos nem feltétlen volt már jó gazdája az akkorra már erősen csak pénzt hozó, fejőstehénnek használt vállalatnak. "Fentről"  bepottyantott ejtőernyősök lettek vezérigazgatók, váltogatták egymást szép sorban ahogy éppen az aktuális hatalmi erők, kormányváltások diktálták. Ők, akik gyakran mindenhez értettek (Vízművek, - ugye emlékszünk még?) csak repülést és légitársaságot nem láttak még közelről, stb, stb. Aztán a  vállalat szép lassan  kezdett kilábalni az adósság csapdából, amit részben a fent említett dolgok természetes hozadéka is volt és kapott némi állami segítséget is. De senki nem gondolta volna azt ami február 3-án bekövetkezett, azt aminek nem szabadott volna megtörténnie, pláne nem úgy ahogy megtörtént.

Litvánia, Szerbia, Bolívia, Kambodzsa, Tunézia, Ukrajna.......hogy csak a kevésbé ismertebbeket említsem.
Remélem egyszer még mi is visszakerülünk a listára és ismét lesz nekünk is Nemzeti Légitársaságunk.

.