Hosszú évtizedeken át volt meghatározó pont generációk életében a Malév és ezért volt nagyon sokaknak, csak nagyon nehezen feldolgozható fájdalom és gyász a 2012. február harmadikán történtek.
Nem, nem elsősorban az utazóközönségre gondolok, hanem arra a több ezer emberre akik a cégnél dolgoztak és egyik napról a másikra vesztettek el mindent, egzisztenciát, jövőképet és talán kicsit a hitüket is. Számtalan megemlékező / visszatekintő videó érhető el az utolsó napról, az utolsó repülésről, - a fekete seregről - elsősorban a pilóták és légiutas kísérők szempontjából. Ez mind-mind rendkívül megható, elgondolkodtató, érdekes és ma már nosztalgikus is egyben. Viszont alig-alig volt azokról beszámoló, - de inkább nincs is - akik nem feltétlen a kirakatban, csillogásban, az utazóközönség szeme előtt tették mindennapi dolgukat felelősségteljesen. Pedig őnekik is ugyanúgy köszönhető volt az egykori siker. A kiszolgáló egységeknek, műszaki személyzetnek, szerelőknek akiket a hangár mélye nyelt el napról-napra, mérnököknek és anyagbeszerzőknek, a Catering-nek, takarító személyzetnek, targoncásnak, a jegykezelő pultosokon át egészen a régi I-es terminál melletti Malév - szolgálati ruhás tisztító (Patyolat) mosodás hölgyekig, stb, stb. Ott, akkor, azon a február harmadikán mindenki alól kicsúszott a talaj, egy világ dőlt össze bennük és a bizonytalanság sötét felhői tornyosultak fel hirtelen a fejük fölött.
A pénzügyi, gazdasági nehézségek régóta húzták már a céget, rosszul irányított privatizációk (itt megemlítve Borisz Abramovics nevét), körbetartozások és egyéb összefonódások is nehezítették a sorsát. Folyosó pletyka szinten voltak is ennek visszhangja, mindenki tudta és látta hogy az állam mint tulajdonos nem feltétlen volt már jó gazdája az akkorra már erősen csak pénzt hozó, fejőstehénnek használt vállalatnak. "Fentről" bepottyantott ejtőernyősök lettek vezérigazgatók, váltogatták egymást szép sorban ahogy éppen az aktuális hatalmi erők, kormányváltások diktálták. Ők, akik gyakran mindenhez értettek (Vízművek, - ugye emlékszünk még?) csak repülést és légitársaságot nem láttak még közelről, stb, stb. Aztán a vállalat szép lassan kezdett kilábalni az adósság csapdából, amit részben a fent említett dolgok természetes hozadéka is volt és kapott némi állami segítséget is. De senki nem gondolta volna azt ami február 3-án bekövetkezett, azt aminek nem szabadott volna megtörténnie, pláne nem úgy ahogy megtörtént.
Litvánia, Szerbia, Bolívia, Kambodzsa, Tunézia, Ukrajna.......hogy csak a kevésbé ismertebbeket említsem.
Remélem egyszer még mi is visszakerülünk a listára és ismét lesz nekünk is Nemzeti Légitársaságunk.
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése