Keresés ebben a blogban

2021. március 19., péntek

Emily

 

Emily nem egy Istennő, nem egy angyal és nem is egy szobrászművész fantáziájának agyszüleménye, Emily-t a Rolls-Royce-ok orremblémáját ugyanis egy valós, élő asszonyról mintázták anno. Emily nem sokkal a márka megalapítása után, 1907-ben készült el, és került fel Lord Montagu of Beaulieu úr Silver Ghostjára. 

 

A befolyásos lord maga bízta meg Charles Robinson Sykes szobrászt, hogy készítse el az impozáns orrdíszt, és rögtön modellről is gondoskodott, a legenda szerint Eleanor Velasco Thornton, ismert színésznő és modellel volt munkakapcsolata és ahogy az lenni szokott az ilyen legendákban, nem csak munkakapcsolat volt ez. Nehéz a lordok élete, házasságról a társadalmi és anyagi különbségek miatt szó sem lehetett, a lord későbbiekben elvett egy másik, rangban hozzá illő nőt. Kapcsolata Eleanorral azonban erősen feltételezhetően megmaradt, mivel egy lánygyermekük született belőle, titokban. 

 



 

A titokról kevesen tudtak, de köztük volt a szobrász, akinek egyébként gyakran állt modellt a szép hölgy, így adta magát a dolog, hogy most is ő kölcsönözze az arcát és a testét a szerelme számára készülő egyedi, különleges orrdíszhez.Manapság a nyugalom szimbólumaként is emlegetik, a minőség és az elegancia egyik megtestesítője, amelynek energikus megjelenését varázslatosan kecsesnek és felsőbbrendűnek tartják. 



 

Az orrdíszeket a mai napig tradicionális technológiával, kézzel készítik. Mivel az öntőformát össze kell törni, hogy megkapjuk az öntvényt, így valójában nincs két azonos szobor. 1951-ig maga a művész és a lánya gyárthatta csupán az orrdíszeket, minden egyes munkadarabot szignálva és bedátumozva majd ezt követően is csak  alig néhány beavatott ötvösmestert alkalmaznak a készítésére akik a hagyományoknak megfelelően szignózzák művüket. 



2021. március 3., szerda

Dilemma

Brutális teljesítményű és megjelenésű, felső kategóriás SUV-t szeretnél magadnak? 

Nem tudsz dönteni (irigyellek) hogy az  BMW X5 M vagy Mercedes-Benz ML 63 AMG lenne-e a jó választás?  

Ugyan már,  nézd meg ezt!


 A Grand Cherokee eredete még egészen 1983-ig nyúlik vissza, amikor az American Motors Corporation (AMC) a kisebbik Jeep Cherokee (XJ) utódját tervezte. A Jeep Grand Cherokee  -már a Jeep márkanév alatt -  amerikai gyártó által gyártott és az ottani méretkategóriának megfelelő közepes méretű terepjáró sorozata, azóta is. Míg néhány egyéb terepjáró, beleértve a klasszikus Jeep-et is alvázas megoldást használnak, a Jeep Grand Cherokee mindig is a ma már jóval elterjedtebb önhordó karosszériás (monocoque, unibody) felépítést használja. 

A negyedik generációs (WK2) Grand Cherokee-t a  2009-es New York-i Autószalonon mutatták be, majd 2010 nyarán, 2011-es modellként került forgalomba. A szériát fejlesztés során a Chrysler vezetése a jövőbeni termékek példájául használta, hogy meggyőzze az Egyesült Államok szövetségi szabályozóit az akkoriban gyenge lábakon álló Chrysler jövőbeli életképességéről a szövetségi kölcsön megnyerése céljából. Ez a Chrysler 11. fejezetének átszervezésével zárult ugyanabban az évben. Amint azt az idő igazolta, ez sikerült nekik és mivel Amerikáról beszélünk, ebben a " jövőbeni termékek remek példája és irányvonala" maszlagban simán belefért egy ilyen 477 lóerős és 6,4 literes V8-as HEMI motorral szerelt fenevad is a modellpalettába. A Jeep azt állítja, hogy az új SRT8 13 százalékkal jobb üzemanyag-takarékossággal rendelkezik, mint elődje, szélesebb fordulatszám tartományban és a nagyobb benzintankkal a terepjáró mostantól akár 800 mérföldet is megtehet egyetlen tankkal...kérdés, mekkora is az a tank?  :-)

És hogy milyen testközelből ez a  20 colos kerekekre állított monstrum? Nos, 4,8 másodperc alatt gyorsul nulláról százra, valami elképesztően brutál hangaláfestéssel, a motor erejét ötfokozatú automata váltó továbbítja és 250 km/órás tempónál elektronikus korlátozás vet véget a mókának. És ha már száguldás, a megállást sem bízták a véletlenre, előre hat-, hátra négydugattyús olasz Brembo fékrendszer került az autó alá. A Jeep márkanév elsősorban terepen verhetetlen, az SRT8 inkább való aszfaltos mókára, mint saras dagonyára.


2021. március 1., hétfő

A nyolc japánul hacsi, a hat pedig roku

 

           Toyota Corolla GT (AE86)

Kell hogy legyen benne valami, kell hogy valamit nagyon tudjon ez a típus. Hiszen ez a '83-'87 között készült Corolla sorozat egy középkategóriás családiautó-paletta része volt, túlzottan még szépnek sem mondanám, a Karotta-féle kétajtós lépcsős hátút meg különösen nem :-)
Szóval, nem szép, nem túl gazdaságos (az 1,6-os fénykorában is benyelte a 10-11 litert) és az idő múlásával tudjuk, a korrózióvédelmét sem vitték túlzásba a japánok. De valaminek akkor mégis csak kell lennie benne hogy 30 évvel a bemutatása után is világszerte rajonganak érte, imádják. Ha rövidre akarnám zárni ezt a posztot azt írnám, nézz rá ezekre a képekre. Érted már? Ennyi, viszont látásra!

....de ha kicsivel bővebb bejegyzést akarnék ide, akkor még beleírnám azt is hogy könnyen tuningolható 1,6-os 16 szelepes és 123 lóerős motor, orrmotor - hátsókerékhajtás, gyári speerdifi, alig 900 kiló amit versenycélokhoz még bőven tovább lehet csökkenteni, stb, stb. Apropó, meg is érkeztünk a lényeghez versenycélok = drift.
nyugi, van balkormányos változat is :)


És ha már versenyzés, ha már AE86 még egy fontos dolgot meg kell említeni. Lehet kicsit erősnek hangzik elsőre egy Bugattihoz mérni egy Toyotát, de a háború előtti Bugattiknak nagy erőssége  volt a megbízhatósága. Az olyan fokú megbízhatósága és talán lehet a kétarcúság jobb szó lenne ide, hogy az amatőr versenyző (akkoriban  szinte 99%-ban mindenki az volt, csak a kiváltságosak lehettek egy-egy gyári istállónál) a hétköznapokon használták az autót és a  hétvégén elmentek egy-egy versenyre, csillagtúrára amit esetleg meg is nyertek vele, majd a verseny végén hazagurultak a vassal. Ugyanaz az autó, két merőben eltérő felhasználási mód, mégis problémamentes, biztos használhatóság és garantált siker. Teccik érteni? Van egy hátsókerekes sperr-difis Toyotád, hétvégén kimész vele driftelni valamelyik környékbeli pályára vagy lezárt reptéri betonra, üveghangon pörgeted a motort órákon át, majd néhány óra múlva ugyanezzel az autóval a dugóban ácsorogva araszolsz a városban, hazafelé. Na ezt nem tudja sok autó utána csinálni és ezért lesznek az ilyen típusok vágyott ikonok, legendák. Persze a képeken látható példány erre a néhány utolsó soromra erős cáfolat - ezzel már nem araszolsz a városi dugóban. Na persze nem azért mert nem bírná, hanem mert ez ahhoz már túlzottan szénné van tuningolva, ez már bizony egy profin megépített versenygép.