Matra Jet 6 - motorblokk a sofőr hátában

 

szemtől szembe

 

Ha kapásból fel kellene sorolnod néhány francia sportautót (kétszemélyes, esetleg 2+2 személyes autóról beszélünk nem családi autók gt-gti variációjáról) gondban lennél. 

Talán eszedbe jutna a Rönóék ős Alpine sorozata, a jobban informáltak fel is sorolnák hogy a legendás Renault Alpine A110 és ezek utódainak sorozata (A310, V6, A610, Biturbó) viszont ez a név biztosan nem jönne a nyelvedre : René Bonett Djet!

Az ismeretlen autó azért ismeretlen mert nem ismered, nehezített esetben azért is mert kiismerhetetlen. Hogy miről beszélek ?
Hát tessék : René Bonnet Djet I, René Bonnet Djet II, René Bonnet Djet III / IV Djet, Mátra Bonnet Djet V / Mátra Sport Djet 5/5 Jet, Mátra Bonnet Djet VS / Mátra Sport Djet 5 S / 5 S Jet, Mátra Jet Sport 6

....és mindezen márkanevek egy külsőre gyakorlatilag alig eltérő, a motortérben is csak köbcenti méretben és mindösszesen 8 évig gyártott alig kétezer példányban készült autót takarnak !!!

egy '66-os Jet 6 -os modell

Az autó pályája indult, mint René Bonnet Djet 1962 júniusban 1108 köbcentis (Renault 8-as) motorral  és egy szintén Renault származék kisteherautó (!!!) váltóval szerelve, a Djet II már combosabb Renault 8 Gordini motort kapott amivel a  végsebessége elérte a 190 km/órát, - ezt tekinthetjük az alap kiinduló pontnak. Az acélvázra ragasztott üvegszálas test a Mátra műveknél készült. Remek kezdet volt ez és már szinte az űrtechnikát súrolta a hatvanas évek legelején :  volt egy modern design, lepkesúly kasztni, tárcsafék, független felfüggesztésű futómű, középmotor a világ első középmotoros közúti autója volt, - ezzel megelőzve a  De Tomaso-t és a Lamborghini-t is. 198 darab René Bonnet Djet I és II készült.
A Bonnet anyagi gondokba került, ezután a Matra vette át a gyártást '64-től. Úgy vélték, ez egy nagy lehetőség a Mátrának  hogy bővítse üzletét a piacon. Apró módosításokat végeztek az eredeti Bonnet Djet-en, az autó valamivel nagyobb lett. A termelést 1965 áprilisában kezdték,  két "új" verzióval az úgynevezett  Mátra Bonnet Djet V (alap modell) és Djet VS (Gordini motor) változattal indították el. Az autó most már hivatalosan  Mátra Sport Djet 5 néven szerepel.

jól látható hogy a motortakaró burkolatot levették, de azért ez  így  elég morcos :)

Jöttek szép sorban az apró módosítások, törekvés arra hogy az autó jobb, gyorsabb és erősebb legyen csak sajnos a vásárlók gondolták máshogy. Hiába volt extra modern a  kasztni anyaga/felépítése, hiába a sorozatos fejlesztések a modellciklus végére már 4 tárcsafék, 105 lóerő és kétszáz fölötti végsebesség a nagy konkurens, a mögötte álló Renault gyárral és annak pénzével nem hagyta kibontakozni a kistesót. A sikert sikerre halmozó (főleg az akkoriban szárnyait bontogató, népszerű rallyban) Alpine A110 típust nem tudta legyőzni a Mátra sem a versenypályákon, de főleg nem a vevőkért vívott harcban. Egzotikum maradt az autó akkor is és most is, ma már ennek ára van és nem is kevés. A piacon 7000 €  és több mint 25.000 € közötti árakon futnak a  Mátrák, tökéletes állapotban.

Gyártási darabszámok :
René Bonnet (1962-1964): 198 példányban, 159 Djet I.
Matra-Bonnet (1964-1965): 208 példányban
Mátra Sport (1965-1968): 1287 példányban
ÖSSZESEN: 1693 példányban (René Bonnet, és Bonnet Mátra Mátra Sport).   

 modellválaszték, kronológia :

René Bonnet Djet  (1962-től 1964-ig)

René Bonnet Djet I
1108 cc Renault 8 fő motorja (65 LE ), 165 km / h (103 mph).

René Bonnet Djet II 

1108 cc Renault 8 Gordini motor (80 LE), 190 km / h (118 mph).

René Bonnet Djet III / IV Djet 

998 cc motor (100 LE). Ezeket a modelleket dolgoztak ki a verseny használatra (versenypályán).

Matra Bonnet Djet / Mátra Sport Djet / Mátra Sport Jet  (1965-től  1967-ig)

Mátra Bonnet Djet V / Mátra Sport Djet 5/5 Jet 

1108 cc Renault 8 fő motor, 70 LE (52 kW), 170 km / h (106 mph)

Mátra Bonnet Djet VS / Mátra Sport Djet 5 S / 5 S Jet 

1108 cc Renault 8 Gordini motor, 90 LE (67 kW), 190 km / h (118 mph)

Mátra Jet Sport 6 

1255 cc Renault 8 Gordini motor, 105 LE (78 kW), 210 km / h (130 mph).

 

Útszéli kép - külvárosi McLaren

Egy McLaren  570GT -t sikerült lencsevégre kapni a főváros egy külső kerületében. Ez, a  2016-os a Genfi Autószalonon bemutatott 570S egy praktikusabb variációjaként jelent meg, lágyabb felfüggesztéssel,  jobb hangszigeteléssel, a motorvédő helyére tett kisebb raktérrel valamint parkolószenzorai és gyári orremelő rendszere van, a felnik pedig a márka „Stealth” darabjai, elől 19, hátul pedig 20 colosak. 

Ezeknek a gyári módosításoknak köszönhetően a típus tulajdonosai sportos / versenypályás  csapatás mellett hosszabb utakra vagy akár városi forgalomra is koncentrálhattak, mindenhol helytáll az autó. Ami mindenkinek elsőre szembetűnik, igen  felfelé nyíló pillangóajtajai vannak és amit mindenki megkérdez, igen baromi drága. A külföldi hirdetési portálokon százötven ezer eurótól kezdődően akár háromszáz ezerig is találhatunk eladó példányokat.

 .

Retro gyűjtemény - Szentmártonkáta

Szentmártonkáta község Pest megyében, a Nagykátai járásban található meg. Az Alföld és a Gödöllői-dombság találkozásánál meghúzódó településig Budapest központjától alig 55 kilométert kell megtenni. 

A szentmártonkátai Tölgyes csárda a hozzá tartozó területen lévő tölgyes erdőről kapta a nevét, de mára már más érdekességek is köthetők hozzá a már említett tölgyfákon kívül is. Egy igen érdekes és egyéni ízlést tükröző gépjármű válogatás tekinthető meg a csárda szabadtéri területén. Itt aztán van minden ami az elmúlt évtizedek hazai - főleg az egykori KGST országokból  érkezett járműveiből álló - vidéki utcaképét meghatározta.

 

.

Hogy miért emelem ki a vidéki szót a mondatban? A megszokott Ladák, Skodák, Moszkvicsok és kétütemű Kelet-német járművek mellett, csak a vidékre jellemző "házibarkács" csettegőkből (háztáji módszerekkel és körülmények közt, gyakran romokból készült teherszállítók, jellemzően lassú járművek) olyan mennyisége és kavalkádja található itt meg, mint sehol máshol.

Ott vannak a mindenféle  egyedi járművek,  teherautók, néhány mezőgazdasági gép, rengeteg Ikarus busz, az elmaradhatatlan Csepel tűzoltóautó, de olyan ritkaságok is láthatók mint a rendőrségi Ifa csapatszállító és egy tömegoszlató jármű, ismertebb nevén vízágyú.Itt aztán tényleg van minden!

Van itt még két darab (!!!)  magyar gyártású Alma Cabrió (azaz egy kabrió és egy hardtop-kabrió) egyedi hot rod és hasonló stílusban megépült púpos-Wartburg is. 

Fedett helyen van betárolva egy rakás kis és nagymotor és a gyűjtemény értékesebb, érdekesebb darabjai is kaptak tetőt a fejük fölé.

 Apropó tárolás, nos az néhol elég mostoha. Talán az látszik hogy gyűjtemény létrehozásában a mennyiség néhol előrébb való szempont volt a minőségnél? Sok a rozsdás, lepergett festékű esetenként  hiányos jármű is. Mindeközben persze tisztában vagyunk  azzal  hogy, ilyen mennyiségű jármű rendbehozatala nem kis pénz és idő, és remélhetőleg szép apránként mindegyik járműre sor kerül majd a jövőben. Mindenesetre becsülendő az elszántság a szándék az ötlet és a beleölt pénz, paripa, fegyver, - ahogy mondani szokás. 

A csárdát meglátogatni mindenképpen érdemes akár családdal is, az említett járműgyűjteményen kívül megtalálható itt még egy szép és nagy bekerített játszótér, kis kacsaúsztató tó és háziállatokkal is megismerkedhetnek a gyerekek.

Végül de nem utolsó sorban, az esküvőknek, rendezvényeknek is helyt adó csárda étterme kiváló! Finom,  jó és bőséges volt a kaja hangulatos a berendezés és még élő zene is volt. Aki arra jár és még talán éhes is, mindenképpen érdemes meglátogatni  :-)

UPDATE !!! 

Kicsit frissítve a bejegyzést, a napokban (2022 tavaszán írva) örvendetes hírek érkeztek a Tölgyes csárda gyűjteményének háza-tájáról.  Látványos földmunkákat követően sorra nőnek ki a többautós fedett tárolók, így már a cikkünkben is megemlített helyenként mostoha körülményekkel kapcsolatos észrevételünk  lassan de biztosan, érvényüket vesztik. A különlegesebb dolgok mint pl. Rat-Wartburg, Hot rod pickup vagy a magyar gyártású ALMA Cabriók után már a jobb állapotúbb ex-szocialista autók közül is jó néhány fedett helyre került az új épületekben és a sor nem áll meg, további tárolók kialakítását tervezik és az ígéret szerint az autók állagmegóvása, felújítása sem marad el. Csak mindent szép sorban :-)

Gratulálunk és sok erőt és kitartást kívánunk hozzá!

Mack CX688 RST

 

 Európában nem gyakori látvány, pedig 2011-ben az amerikai kamiongyártók export versenyében a Mack volt a győztes a maga 30,8 % -val !

A Mack Trucks, Inc. egy amerikai tehergépjármű - gyártó vállalat , amely buszok és trolibuszok egykori gyártója volt, mára már csak a kamionok piacát tartotta meg magának. Az 1900-ban Mack Brothers Company néven alapított cég 1907-ben gyártotta első teherautóját, jelenlegi nevét pedig 1922-ben vette fel. A Mack Trucks a Volvo AB  leányvállalata, amelyet 2000-ben vásárolt meg  a svéd cég kamionos üzletága. Őshazájában, Amerikában rendkívül nagy népszerűségnek örvend a fuvarozók körében, amelyet legendás strapabíróságának, remek teljesítményének és a jó minőségének köszönheti,  és most már,  nem utolsó sorban a Volvo egész világra kiterjedő értékesítési hálózatának is.

De kit érdekel mindez a sok sablonos szöveg, amikor élőben találkozik egy ilyen krómtól ragyogó hegyomlással és tetézve az élvezeteket, nem a megszokott  háromtengelyes hanem a képeken látható négytengelyes változattal. És van itt még más érdekesség is az ikonikus márkával kapcsolatosan. A 2020-as rapslágerben, a „ WAP ” Cardi B és Megan Thee Stallionban a kamiongyártó cég bele van írva, énekelve a dalba. Egy nagy méretű férfi péniszre utalva, mint egy mack truck, olyan szövegekkel, mint „Szeretném, ha parkolnál akkorát. Mack Truck, pont ebben a kis garázsban.”  :-)

 

Egy furcsa angol főnemes

               Rolls-Royce Camargue

Az angol márka ikonikus példányait senkinek sem kell bemutatni azok közül akik kicsit is át vannak itatva legbelül benzingőzzel. A Silver Shadow-t a Spiritet a Dawn-t vagy egy korai Ghost-ot vagy a modern Phantom formáit már-már körvonalairól felismerni, annyira jellegzetesek és már megjelenésükkel is azt sugározzák amire kitalálták őket, a jólét, a stílus és a luxus netovábbjai. 

Erre itt van ez a Pininfarina formatervű autó, ami eleve csak kétajtós, igazából nincsenek  jó arányai és különösebben nem is szép, de azért - vagy pont emiatt - valami megfoghatatlan,  különleges aura lengi körbe. Ez a típus azoknak szól, akik nem csak a barokkos Rolls-ot szeretnének maguknak, hanem valami igazi ínyenceknek való luxusautós finomságot.

A márka szeretőinek technikailag semmi újdonságot nem hozott a kor és márkatársaihoz képest, ugyanaz a 6,750 köbcentis, V8-as benzinmotor van benne mint pl. a Silver Shadow vagy a Camargue modellekben is, természetesen ugyanazzal az amerikai származású GM Turbo Hydramatic  automata váltóval. A teljesítményét szemérmesen még ekkoriban sem adták meg, előszeretettel és sejtelmesen  használták a "még a pont elegendő"megfogalmazást a gyári prospektusok, ez egyébként a gyakorlatban kb. 260 lóerő körüli értéket jelent.

 A megosztó formáján kívül volt még egy dolog ami piszkálta a csőrét a vaskalapos, ortodox Rolls márkahívőknek és vásárlóknak. Nem tökéletesen függőleges hűtőráccsal tervezték a típust, hanem pár fokkal megdöntve, szemmel alig láthatóan az Emily szobrocska alatt. Nem hinném hogy ez lenne az oka, de tény hogy az 1975 és 1986 között készült a Camargue-ból  mindösszesen csak 530 darabot gyártottak. Mondjuk, így közel negyven évvel a típus gyártásának befejezése után ez a tény igencsak jót tett az exkluzivitásnak és persze az árának is. 

Talán még az sem ront sokat a befektetői árán hogy, egy 2008-as minden idők 100 legrondább autóját tartalmazó autós blog szavazásán "feltűnően alulra került a listán" és hogy az írás szerint "igazán szörnyű volt, bármennyire is jól fogyott". James May a népszerű autós újságíró és televíziós műsorvezető azt mondta az autóról, hogy a Camargue "nem is csúnya. Van jelenléte, mint annak a mopsz arcú, de jól öltözött fickónak a kocsmában"  :-)