A makrancos "C" Ascona (második rész)

"Találkozás a régi egeremmel. Rossz randevú a kutyának való, és macska áll, már nyávogni sem mer .... " 
(Kós János-Hofi Géza : Macskaduett)

..... talán nem véletlen, de ez a Hofi dalszöveg részlet jutott eszembe amikor  megkaptam ex-autómról a képeket. Gyorsan hozzáteszem, én a tuningnak és az átépítésnek sem vagyok a híve, szeretem a dolgokat  autókat úgy ahogy anno kijöttek a gyárból, pláne ha egy 30 év feletti vasról beszélünk. És ezt a gondolatmenetet folytatva,  hogy ne érhesse szó a ház-elejét, jöjjön az eredeti változat, nem a Hofiék-féle tuningolt :-)

"Találkozás egy régi szerelemmel, Rossz randevú, De megbocsájtható. Egy torz mosollyal búcsút int az ember, Miközben érzi, sírni volna jó. "
(Kovács Kati) 

...egy torz mosoly, vagy sírni lenne jó? Nos, akkor ennyi kitérő után, csapjunk a közepébe! Lassan két éve lesz hogy írtam itt a blogon az akkor még tulajdonomat képező, nagyapától származó  Opel Asconáról. 
Igazából azelőtt és azóta is volt már jóval komolyabb veterán a seggem alatt és egy Ascona C mindennek nevezhető csak hiper ritka veterán-gyöngyszemnek nem, azért nekem a szívemhez nőtt. Meg aztán azzal is áltattam finnyás kis lelkivilágomat, hogy ez azért nem egy akármilyen példány, ez kérem szépen egy kétajtós, automataváltós, 20 éve egygazdás autó, amit én sráckorom óta ismerek. Teltek múltak a hónapok, voltak kisebb-nagyobb kalandok azokon az alkalmakkor amikor néha volt időm elővenni és megjáratni kicsit, majd úgy döntöttem ennek így nincs sok értelme, -mennie kell! 

Egy jó és gondos veterán autós beállítottságú gazdát szántam/kívántam neki, de jött a rögvalóság, beszámította egy vidéki  autókereskedő és mint ilyenkor az lenni szokott, nyomát vesztettem, semmit nem tudtam a további sorsáról...... Aztán jött Bence aki itt a blogon rátalált egy autóra ami kísérteties módon hasonlított az Ő új szerzeményére, azaz hogy pontosan az, az az autó volt az :-)  ...és beszámolt, volt ott aztán minden - szétégett lamellák az automata váltóban, kikönyökölt motor, majd újjászületés (motor és manuális váltó), egy kis kasztnizás és új felni ....jó nagy....és polírozott. Hát igen, naja meg izé...... azt írtam már hogy én anno egy gondos veterán autós beállítottságú gazdát szántam/kívántam neki ???  No mind1, nézzük a jó oldalát :-)  Az autó a mai napig is úton van és falja a kilométereket egy szerető gazdával. A fiatal tulaj pedig szereti és ápolja, fúrja faragja kedvencét időt, energiát és pénzt nem kímélve. Legyen is ez a végszó, és még sok sikeres közösen megtett kilométereket kívánok nekik!

(2014)

(2015)

(2014)

(2015)

(2014)

(2015)

az egykori nagypapa-autó, napjainkban

a varázsló autója

Azaz egy 1961-es T1 -es Volkswagen Transporter másodvirágzása

...szemből még semmi furcsa, leszámítva a tetőn lévő fényhidat az amerikai furgonról származó tükröket és a korabeli extrának számító kibillenthető "safari" szélvédőt

az igazi sokkhatás oldalról ér minket, ebből a T1-ből hiányzik vagy jó egy méter !
:-)







Egy bűvészkellékeket árusító shop látványos reklámautója ez a '61-es T1-es, ami 30 évvel ezelőtt kapta meg ezt a kurtított formáját. Ami (számunkra) még külön egzotikum, az autó érvényes műszaki vizsgával/papírokkal rendelkezik és napi résztvevője a forgalomnak. 

feltűnően kicsi

nem véletlen az a kitámasztó kerék (...)

Közízlés elleni merénylet ez a hátsólámpa megoldás, de a figyelmeztető matricák kárpótolnak :-)

Vadállatok a kenguruk földjéről

Vauxhall VXR8 GTS

Európában érthető okokból csak az angoloknál forgalmazzák hivatalosan ezt a márkát, de játsszunk el a gondolattal, mit vennénk 50.000 £ -ért, ha mi is a ködös és esős szigeten élnénk...és ha persze rendelkezésünkre állna az említett összeg. Mercedes E63 AMG -t vagy egy Audi RS6 -ost, esetleg ragaszkodva a hagyományokhoz és a hazafisághoz, támogatva a hazai ipart egy Jaguar XFR -et ? 

Vagy nyelnénk egy nagyot, kihúznánk magunkat és egy olyan valamit választanánk ami még a londoni utcaképbe is nehezen illeszthető, vennénk egy Vauxhall-t, annak is a legmérgesebb változatát  6.2 literes V8 -as motorral (GM LS3 -  Corvette) szerelve. Itt azért álljunk meg egy pillanat erejéig, mert úgy a Vauxhall név nem ismeretlen az angol autós társadalomban, csak azóta hogy az utolsó angol gyártású Vauxhall elhagyta a gyárkaput, jó néhány évtized eltelt. Ja, és Ausztrália fogalma sem idegen angol honban :-) Ennek ellenére nem hétköznapi jelenség egy VXR8 GTS még a szigetországban sem.

Hogy mit nyújt ez a jószág ennyi pénzért ? Sokat, elsősorban élményfaktorba, -az tuti ! De a technikai arzenál sem elhanyagolható, több mint 400 ló áll rendelkezésre és mind a hátsó kereket hajtja. Hatsebességes automata váltó segít abban hogy legyen erőd és lélekjelenléted a vezetésre koncentrálni, ne kelljen még a váltogatással is bajlódni, de az aktív futómű (MRC) is partner abban hogy kordában és az úton tartsd a ménest. 

 A belső tér a maga sportos eleganciáján felül még olyan csemegéket is  tartogat mint pl. az EDI. Edi nem egy jó haver, hanem egy kis egérmozi a műszerfalon ami mindenről tájékoztat. A külső-belső hőmérsékletről, légkondi, hifi, gps és egyéb kényelmi kütyükről, de még arról is hogy mi a fojtószelep aktuális állásszöge, mennyi a turbónyomás és úgy általánosságban, - mi is történik a motortérben. Ja, és az a hang ami ezt az autót végigkíséri, a V8-as üvöltése....szóval, te mit választanál?
 Egy Audit? 
Egy Mercit?
 Esetleg egy kékvérű Jaguárt?
...vagy talán egy igazi nagyvadat, a kenguruk földjéről?

                    A végére még egy kis csavar a történetbe, - Vauxhall Monaro pickup

---------------------------------

 

Vespa ET (ET2, ET4)

A Vespa márka története több mint ötven éve íródik folyamatosan. Ami anno olcsó, a tömegek mobilizálására alkalmas "autó pótlónak" született mára már egy legenda, életmód és önkifejezési eszköz.

Lassan itt a tavasz, még ha kicsit korainak is tűnik ez a kijelentés, szóval ha tavasz akkor robogós téma, ha robogós témánál vagyunk akkor megkerülhetetlen a Vespa.

Manapság a leggyakrabban az ET sorozattal futhatunk össze igazi sikermodell nem csak Európában, hazánkban is. A szinte azonos külső számtalan variációt takar és mint mondják, a változatosság gyönyörködtet. ‘96-ban mutatták be a sorozat első tagját az ET 125-öt a cég ötvenedik évfordulóján. Nem véletlen nevezik “új generációs modellnek” itt szakítottak a műszaki hagyományokkal és olyan dolgok jelentek meg rajta mint az ékszíjas CVT váltó, első tárcsafék és ez volt az első négyütemű motorral szerelt Vespa, erre az ET4 jelzés is utal.  

 

 

1997-ben kijött az ET2 -es kistesó, 50köbcentis  2T blokkal és katalizátorral, de szemre szinte azonos formában (csak a sasszeműek szúrják ki, néhány apró alsó burkolati elem és a taposó anyagában színezett műanyag és nem fényezett elem mint a nagy testvérnél) majd 2000-ben a 4T ötvenes, de közben ‘99-ben a legnagyobb ET4  a 150 köbcentis új generációs Piaggio-Leader blokkal.Mint a fentiekből is kiderülhet, bőséges a variáció és a kínálat annak aki beleszeretett a típusba, bőven van miből válogatni. Igazi, vészes típushibától nem kell tartani. 

Talán a 50-es 4T kicsit gyengécske a 125-nek volt egy rövid sorozata ahol a vezérműlánc feszítőjét egy műanyag bizbasszal oldották meg és ez, extrém futásteljesítményt követően ha beadta a kulcsot (eltört, elkopott) elment a vezérles, de ezt a gyár orvosolta. Van egy másik dolog is és talán közel sem ilyen veszélyes a dolog  mint a fentiekben leírt viszont bosszantó és a többséget érinti: kevés  az  az ET amin az első lámpa foncsorozása ne kezdene bemattulni, lehámlani, ezzel vészesen romlik a világítás hatásfoka. Mindezeket leszámítva megbízható jó kis robogók ezek és ami szintén fontos szempont, kellően testes és ebből adódóan kényelmes is. Ja, és ne feledjük a Vespázás egy életforma, fííling és nem utolsó sorban jó móka !

Ha  akarsz egy igazán öreg Vespáról is szeretnél olvasni,  klikkelj ide ! 
(Vespa 125 / 1958)

 

 

                    ******