Igazából, nem sikerült eldönti hogy ez a magyar narancs - "Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk" - vagy a kínai piac kedvenc jelmondata - kiccsi, occsó - szóval mi is volt amit láttunk. Viszont tagadhatatlan a tény, a közönség imádta. És ez utóbbi a fontos, semmi más!
A motor:
A szögletes lámpás C90-est 1984-ben kezdték gyártani, metálkék fényezés
egész jó állapotú, de itt-ott már karcolásokkal tarkított. A védjegynek
számító műanyag lábpajzs ilyen korban már gyakran vaj színűre sárgul, felülete
repedezett. Világújdonság volt, hogy a Honda a Cubnál készítettek először motorkerékpár idomot öntött polietilénből, amely
könnyebb és olcsóbb volt a fémnél. A C90 nem kecsegtet 100-as tempóval, mert nem is megy
annyit, viszont a 90 körüli a maximumot kipörgi, a
kényelmes utazója pedig 70 km/óra körüli. Sajátossága és érdekessége még a az alsó lengőkaros első futómű is nemcsak látványnak érdekes hanem az is, hogy fékezésre a motor eleje megemelkedik :-)
Furcsa dolog ez a nosztalgia, régen amennyire utáltam, - ki nem
állhattam sem a hangját, sem a szagát - most ép annyira érdekesnek és
izgalmasnak látom egy-egy szép 353-as kocka Wartburggal való
találkozást. Pláne, ha ez még egy olyan különlegesebb darab is mint ez a
reptéri előteres "marshaller" replika. Ja, és már sem a hangja sem a
szaga nem irritáló számomra, inkább csak nosztalgikus hangulatú,
megmosolyogtat.
Az LKK (Légiközlekedési Kulturális Központ Közhasznú Nonprofit Kft) közreműködésével, 2014 őszén elkészült Wartburg hűen tükrözi a ferihegyi reptéren egykor szolgálatban álló, a nyolcvanas évek elejének LRI-s színmintájának megfelelő előteres gépjárműveket. Restaurálási alapnak egy átlag feletti jó állapotú példányt sikerült találniuk, így a felújítás viszonylag gyorsan és nagyobb zökkenőktől mentesen zajlott le.
 |
Jól jellemzi a dolgot hogy, talán a legnagyobb nehézséget és kihívást az Ikarus irányjelző lámpákat is magába foglaló és működő fényhíd elkészítése jelentette. Aki esetleg ennek az évezrednek a szülötte lenne és számára semmit sem mondana, a Wartburg név vagy mint fogalom, röviden a dolog ízéről, - kelet-német (DDR) gyártmányú, alvázas, háromhengeres, vízhűtéses kétütemű motor hajtja, és a fokozatokat 4 sebességes kormányváltóval lehet kapcsolni.
A nem a legfrissebb, legfiatalabb generációnak csak Ferihegyen, azaz a Liszt Ferenc Reptér tőszomszédságában található repgépes emlékpark mint helyszín, mindig tökéletes választás egy autós találkozó számára is. Ezt már tudjuk, számos autós, veterán autós, Ikarus buszos, stb, stb rendezvény megfordult már ott.
Szerény véleményem szerint ezek közül is kiemelkedő azok sora amik az AmCars szervezésében zajlanak le, nevezetesen az AmCars amerikai autós találkozók és a Oldtimer / Youngtimer, autók és repülők elnevezésű vegyes buli is. Ez most is így volt, igazából ismét full-teltház volt, pedig nem kicsi a terület. A szervezők beállítottságának köszönhetően arányaiban talán kicsit több amerikai autót láthattunk egy átlagos találkozóhoz képest, de az európai, KGST, japán stb gyártók képviselői is bőven láthatók voltak, sokszor igen ritka és értékes példányokkal is.
Ismét elég magasra tette fel a lécet a rendezvény, várjuk jövőre is a folytatást. Talán csak egy dolog ami nem volt betervezve, mégpedig nagyon nem esett jól senkinek.....mármint hogy mindenkinek...nagyon....esett, sőt, nem esett szakadt....szóval, a végén az a felhőszakadás eléggé szétverte a bulit. A képeken látható szép felhők nem a technika és az utólagos képmanipulációk műve, hanem ott valóban jött a felhőszakadás (...)
.
Manapság egy hétköznapi gépkocsival is a 100 km/h -s sebességet eléri annyira természetes dolog a ma autóvezetőjének, hogy igazából fel sem tűnik. De nem volt ez így nyolcvan vagy akár száz éve, főleg nem 1899-ben. Pedig abban az évben már elérték az akkoriban bűvös álomhatárnak tűnő sebességet, méghozzá egy elektromos autóval (!!!)
Gondoljunk csak bele, 1899-et írunk amikor jellemzően még csak lovak és lovaskocsik voltak az utakon egy Camille Jenatzy nevezetű belga mérnők egy olyan automobillal állította fel ezt a rekordot aminek a neve La Jamais Contente,
azaz Örökké elégedetlen volt. Egyébként, a szerkezetnek nem sok köze volt kora
átlagos automobiljaihoz sem. Együléses, külsőre rakéta formájú, egy speciális rekordjármű volt melynek a karosszériája gyenge fémlemezekből készült és a vezető deréktól felfelé kilógott a járműből. Az eleje és vége ugyanolyan csúcsban végződött, vezető
középen ült és egy kormányrúd segítségével irányította az autót. Az
összes kerék primitív, a hintókéra emlékeztető laprugó kötegeken ült.
Ami viszont a mai szemnek érdekes lehet, nem benzinmotor, hanem két darab 25 kW teljesítményű szekunder tekercses elektromotor hajtotta (összesen 50 kW, azaz 68 LE), és a Fullmen akkumulátorok 25 kWh-s összkapacitása is szinte csak annyira volt elég, hogy teljesítse a rekord eléréséhez szükséges távot. További fontos újítás volt még rajta megtalálható, hogy 25.6 collos-os fújt (Michelin) gumiabroncsokon gördült nem pedig az akkoriban szokásos tömörgumis szekérkerekeken.
A rekordjárműnek 1899. április 29-én sikerült átlépnie a 100 km/h sebességet a franciaországi Acheres-ben.
.jpg)
így múlik el a világ dicsősége?
A 8. generációs, becenevén UFO Civic megjelenésében talán még ma is modern hatást kelt, de 2005-ben egyenesen meghökkentő volt - főleg az orr-kiképzése - a konzervatívabb Golf-Astra-Corolla-Focus tengely körül forgó akkori új-autó vásárlóknak. Az üveglap mögé rejtett ál-hűtőmaszk is a mai autókról lehet inkább ismerős, mint a bő másfél évtizeddel ezelőttiekről.
Nos, itt pont az csúszott le, a kirakatban lévő korona ékköve azaz a HONDA embléma :-)
Néha igen érdekes dolgokra lehet bukkanni a belvárosban. Az útszéli képes sorozat legújabb posztja is egy ilyen pillanatot örökít meg. Egy csapatnyi angol veterán autó a Váci utca szomszédságában. Esküvő, legénybúcsú, vagy valami exkluzív rendezvény? Esetleg az angol királyi család érkezett hozzánk inkognitóban? :-)
.jpg)
.jpg)
