Az autós szakzsargonban a vinyl tető egy műbőr burkolatra utal, amely értelem szerűen az autó tetején található, és - fontos kiemelni - kizárólag csak díszítő, esztétikai funkciót lát el, első ránézésre lehetne akár kabrió tető is, de sosem az, ez mindig fix..
Ezt a burkolatot eredetileg is úgy tervezték, hogy a fix tetővel
rendelkező modellek az önmagában is stílusos cabrió vagy más néven vászontetős autónak megfelelő megjelenést nyújtsanak, ezzel is kicsit többnek, kicsit igényesebbnek mutatva magukat. A vinyl-tetők az amerikai piacon voltak a legnépszerűbbek, és ott voltak a legtovább is divatban. Az 1970-es évek Detroiti autógyártó óriásainak egyik legfontosabb "értékteremtő" stíluseleme és jellemzője volt egy-egy típusnál még a nyolcvanas évek második felében is. Mivel túlnyomó részt az amerikai termékeken voltak ezek jellemzők, ott is alakult ki az évek során a jellegzetes 4 különböző stílusirányzata, melyek a következők:
Full style - Teljes: ez a leggyakrabban látott stílus, amelyben az anyag egyszerűen az autó teljes tetejét lefedi, beleértve a C oszlopokat is egészen az ablakok, oldalablakok vonaláig. Ezt a fajta megoldást jellemzően négyajtós azaz sedan modelleknél használták.
(Néhány példa rá: Opel Diplomat B / 1972, Lincoln Continental Mk III / 1970, Opel Rekord/Commodore A Coupe / 1970)
Halo style - Halo: ez a típus hasonló a fent leírtakhoz viszont kicsivel ritkábban alkalmazott. A vinyl az oldalsó ablakok
és a szélvédő teteje felett, kb. az ereszcsatornáig ért le, lehetővé téve, hogy a vinil és az
üveg között egy "festett" fémlemez azaz a kasztni színe "halo" jelenjen meg.
(Ford LTD / 1971-1974)
Canopi style - Előtető: ebben a stílusban a vinil burkolatot csak a tető első felére vagy
kétharmadán alkalmazták, általában a hátsó oldalsó ablakok hátsó
széléig. Az első szélvédő oszlopait is nagyon gyakran borítják be ebben a stílusban, de a C oszlopok soha nem.
(Néhány példa rá: Chrysler 300 K / 1964, Plymouth Duster / 1973)
Landau style - Landau féltető: tulajdonképpen pont az ellentéte a Canopi stílusnak, mivel a vinyl lefedi a tető
hátsó negyedét vagy harmadát, beleértve a C oszlopokat is, és előrenyúlik a hátsó oldalablak fölé, de a sofőr ajtaja fölé sosem ér el. Ezt gyakran "féltetőnek" is nevezik, bár így kicsit pontatlan mert logikusan ez a kifejezés akár a Canopira is vonatkozhat akár.
(Néhány példa rá: Chrysler New Yorker / 1988-93, Chrysler Fifth Avenue / 1982-1993, Pontiac Phoenix / 1980-1984)
Viszont a téma kapcsán nem szabad elfeledni az
európai
(különösen az Egyesült Királyságban) autógyártókat sem, mert azok körében
is népszerű volt ez a stílusjegy, általában a szalon (szedán) modellek sport- vagy luxuskiviteleikhez
használták őket, népszerűségük itt is főleg a '70-es évekre volt datálható.
Ezután a kicsit hosszúra nyúlt bevezető után csapjunk is a közepébe, a korábbi kabrió tető javítása után most egy ilyen Landau vinyl-tető javításról írunk néhány sort a blogon.
Jól látható a kiindulási alap. A közel negyven éves műbőr anyagot teljesen kicsinálta az uv sugárzás, erősen kifakult a színe és szétrepedezett a felülete. A repedésen bejut a nedvesség és áztatja a vinyl alatti szivacsos puha hordozóréteget ami pedig így, elrohasztja az alatta lévő acéltetőt.
Beszerzésre került a speciális, erre a célra gyártott műbőr vinyl anyag, kezdődhet a munka!
Jelen esetben nem, de legtöbbször ilyenkor kerül lebontásra díszlécek, szegőcsíkok sokasága és persze a régi vinyl is, viszont ebben az utóbbi esetében óhatatlanul sérül az alatta lévő szivacsos, puha hordozó réteg is. Amennyiben már ezt is kikezdte az idő akkor nem kár érte hiszen amúgy is cserélni kell, viszont ilyenkor jóval bonyolultabb és nagyobb munkára, költségekre kell felkészülni.
Szóval, itt most erre nem volt szükség, ez azért is volt örvendetes mert nem egy profi, erre a feladatra szakosodott műhelyben, hanem otthon, otthoni körülmények közt lett végrehajtva az egész folyamat. A régi tetőanyag nem lett lebontva csak "kitrimmelve" a felülete hogy viszonylag sima legyen és ahol túl mély volt a kráter, ott kitöltve a repedés. A sérülékeny és nehezen pótolható díszléceket is elég volt csak fellazítani, nem kellett a teljes lebontásuk.
A megfelelő pozíció többszöri beállítása, kiméricskélése után a tető és a tetőanyag többszöri, több rétegben való egyenletes rétegű bekenése a ragasztóval. Minden réteg felvitele előtt teljes száradási időt megvárva és csak azt követően újrakenve. Az új tetőanyag csak 2 réteget igényelt a régi ami még az autón volt , az többet a viszonylagos egyenetlensége miatt. Aztán egy kis bátorság, nagy levegő és jöhet a szabászolló :-) Fontos! Felragasztani és odanyomkodni sosem egyszerre, hanem részleteibe kell. Tanácsos először a vízszintes felületeket megcsinálni, ezt követően ismét kicsit szabni az anyagot formára és csak ezt követően haladni a függőleges felületekhez.
Amikor már ezekkel is megvagyunk, akkor csináljuk a hátsó ablak környékét, mert az a legmacerásabb és legtöbb türelmet követelő feladat. Persze, kilehet venni a hátsó ablakot is és úgy elvégezni a dolgok, az az igazi, de esetünkben erre nem volt sem idő sem energia. Ragasztott ablaknál ez nem lebecsülendő kockázattal is jár.
A teljes méretre szabás, méretre vágás és a nagy felületekre való felragasztást követően még hátra vannak az apróbb simítások (szó szerint) és a hátsó ablak körüli ragasztás. Erőteljes simogatás a nem lebontott és rajtahagyott régi vinyl réteg esetleges egyenetlensége miatt lehet szükséges, de nem lehetetlen feladat és az is sokat segít, ha jó időben, konkrétan tűző napon végezzük el a munkafolyamatot. Egy kis erős napsütés fellágyít és kisimít nekünk sok mindent, segítve a munkát.
Gyakorlatilag kész, lehet újra meghúzogatni, visszapattintani a korábban fellazított díszléceket.
Késznek nyilvánítva, látványos a változás és a megjelenés a kezdeti képekhez és állapothoz képest.
Felhasznált szerszámok, anyagok: Olló, szabászolló, tapétavágó kés, csontkés a simításhoz, ragasztó, vinyl műbőr.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése