Visszatérve még a Hungaroring Classic-ra, kétséget kizárólag a hétvége sztárja nem volt más, mint a "kenyeres kocsinak" becézett Ferrari. Néhány kép erejéig járjuk is kicsit jobban körül.
Az autó pontos gyártási évét kicsit nehezebb megmondani mint egy átlagautónál, történt ugyanis hogy 1962-ben John Volpi gróf a Scuderia Serenissima versenyző tulajdonosa felbérelte Giotto Bizzarrini mérnököt egy Ferrari 250 GT SWB fejlesztésére.
Csakhogy Enzo Ferrari nem volt hajlandó eladni semmilyen GTO-t Volpi grófnak, mert Volpi korábban Ferrari alkalmazottja volt (aztán később Bizzarininek is volt kapcsolata Ferrarival) így kénytelenek voltak egy korábbi, 1961-es példány megvásárlásával beérni Volpiék. Ez a példány a 2819 -es alvázszámú 250 GT SWB versenyautó volt. Az autó már korábban versenyben volt az 1961-es Tour de France-ben -természetesen az autók és nem a kerékpárok részére megrendezett versenyről van szó- ahol Olivier Gendebien és Lucien Bianchi vezetésével 2. helyen végzett. A többi versenytípusú SWB-khez hasonlóan ez az autó is
könnyűszerkezetes kasztnival és alvázzal rendelkezik, minimális
kárpitozással és egy erőteljesebb 286 lóerős Tipo 168 -os motorral.
Ezt építették át Bizzariniék- A motor-hűtő egységet hátrább vitték az alváz középpontja felé, növelték a porlasztók számát, ezáltal a motor erejét, közel 75 kilogrammal csökkentették az autó súlyát és ami a lényeg, - kifejlesztettek
egy aerodinamikailag fejlett karosszéria testet, még a GTO-nál is alacsonyabb és a
tetővonalnál drámai módon meghosszabbított hátsót a Kamm aerodinamikai elmélet alapján. A korabeli francia szaksajtó " La Camionnette " (kis teherautó), míg az angol nyelvű újságírók "Breadvan" -nek nevezték el az "új" 250 GT SWB-t .
A Breadvan az 1962-es 24 órás Le Mans-i versenyen debütált, de műszaki hiba miatt feladni kényszerült azt. Végül az egyéb versenyeken elért eredmények bizonyították a design hatékonyságát, az autó az 1962-es szezonjában két versenyen megnyerte a GT-osztályban. Az autó utolsó versenye 1965-ben a Coppa Gallenga Hillclimb hegyi felfutó volt, de igazából sosem vonult vissza, 1973 óta rendszeresen jelenik meg a Classic versenyeken világszerte.
Az autó egyetlen egy példányban készült, szakértők jelenlégi értékét 6-6,5 milliárd forintnak megfelelő dollárra tartják (!!!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése