Az autó amit a világ a haragnak és a megszállottságnak köszönhet. Egy traktorgyáros zseni haragja és elszántsága volt ez, aki nem mellékesen rendelkezett kellő anyagi és technikai háttérrel hogy megépíthesse ezt az édes bosszút.
Lerágott csont, megírták már sokan, sok helyen. A fiatal traktorgyáros, bizonyos Ferruccio Lamborghini valamikor réges-régen besétált egy Ferrari kereskedésbe vásárlási céllal, annak rendje és módja szerint vett is magának ágaskodó lovacskás piros autót amivel, hát nincs mit szépíteni, bizony nem volt teljesen megelégedve...szóvá is tette ezt a másik nem egyszerű természetéről híres embernek akit úgy hívtak hogy Enzo Ferrari.
...csúnyán összevesztek. Ferruccio megfogadta, majd ő épít egy igazi sportkocsit és ha már van neki traktor gyára miért nem lehetne egy sportkocsi gyára is. Így született meg a Miura 1966-ban, Marcello Gandini tervei alapján és
ami igazán szép a történetben (az édes bosszú) a motorját a Ferraritól
akkoriban kirúgott Giotto Bizzarrini tervezte, állítólag a fizetését
lóerő után kapta így érthető miért csikart ki a V12-ből 450 lovat
Bizzarrini mester :-)
Már bemutatásakor az 1965-ös Torinói Autószalonon, amikor még csak egy gördülő vázat mutattak be már látszott, valami úttörő dolog van születőben az autógyártás egén! Középmotoros elrendezése egy egészen dolog volt akkoriban és ez ráadásul egy V12-es, keresztben beépített motor volt a kétszemélyes kabin mögött.
Így aztán tényleg minden súlyos alkotórész (motor-váltó) a két tengely közé került. 1966-ban aztán a közönség azt is megláthatta a kész művet és azt, hogy Marcello Gandini milyen szép formát rajzolt a világ első szuper-sportautójának. A ‘70-es évek elejéig kevesebb mint 800 darabot készítettek a Miurából és ezek közül csak 21-et szántak kifejezetten amerikai piacra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése