Törpe ékszerdoboz - Vespa 400

 

Egy Vespa ami nem olasz hanem francia, akár több mint két ember helyváltoztatására is alkalmas és aminek nem kettő hanem, négy kereke van  ??? 

A Vespa márkanév hallatán mindenkinek csak a robogók jutnak eszébe, pedig az olasz cég egykoron törpeautót is gyártott. Na ez aztán érdekesen hangzik, járjunk is gyorsan utána a sztorinak :-)

A kisautó nagy nyilvánosság előtt 1957. szeptember 26-án debütált a Monacóban megrendezett sajtóbemutatón. A Vespa 400 -as egy farmotoros, a minimál autókat jelentő "micro car" kategóriában útjára indított próbálkozás volt. Az olasz Piaggio cég tervei alapján a franciaországi Fourchambault városában lévő  ACMA (Ateliers de construction de motocycles et accessoires) nevű cég gyártotta 1957 és 1961 között. A gyár, - nem meglepő módon - ekkor már Vespa robogókat gyártott és szerelt össze. 1951-ben kezdték a termelést és 1953-ra sikerült átlépniük a bűvös százezres legyártott darabszámot is. Állítólag az olaszok azért vitték Franciaországba a munkát, mert a Fiat vezérkara ultimátumot adott nekik, ha Olaszországban készítenek kisautót ezzel konkurenciát teremteve a Fiatnak, akkor ők is nekiállnak olcsó robogókat gyártani (!!!) A Piaggio vezérkara érthető módon nem húzott ujjat Agnelliékkel mert nem akart erős konkurenciát a sikeres Vespáknak, tehát az autógyártást is átköltöztették a franciákhoz. Az üzem termékszámának növekedése a foglalkoztatás növekedésével is járt, a kezdeti 200 főről a létszám 1958-ra elérte a 2800 főt. Ez nagy hatással volt a helyi gazdaságra ami elindította a kisváros bővülését, fejlődését is. A mikroautók piacra dobásával a cég megpróbálta kompenzálni a robogók értékesítésének általános visszaesését Európa-szerte, de végül kiderült, hogy a mikroautók nem tudták sikeresen felvenni a versenyt olyan riválisokkal, mint a francia Citroen 2 CV Kacsa, Renault 4 vagy ha az olasz piacot nézzük, a Fiat 500 és Fiat 600 típusok.  

Az ACMA-nál kezdtek gyarapodni az eladatlan járművek készletei, és a gyártást le kellett lassítani, csökkenteni. Végül 34 000 darab autó legyártását követően a gyártósorok teljes leállása 1961-re datálódik, amelynek közvetlen következményeként a kis gyár 1962. december 31-i bezárását vonta maga után.

A 400 -as típust mai szóhasználattal fogalmazva 2+2 ülésesnek mondanánk, igazából egy kétüléses kiskocsi volt, az ülések mögött helyet kaphattak vagy a csomagok vagy két kisgyermek egy opcionális párnán. Az első ülések egyszerű cső alakú fémvázak voltak, rugalmas "rugókon" szövet kárpitozással,  mint az akkoriban népszerű Citroen Kacsában vagy Fiat 500-ban. Az első ülések között pedig a sebességváltó, kézifék, az önindító és a szívató volt elhelyezve. A hátsó zsanéros (öngyilkos) ajtókat belülről csak egy vékony vinyl vászonnal vontak be kárpit gyanánt és ugyanebből az anyagból készült, - kicsit vastagabban, két rétegben - a hátracsapható vászontető is. A korai autókon az oldalablakok nem voltak nyithatók, ami kritikát váltott ki és nem szerették a vevők, de tény az ennek köszönhetően vékonyra gyártható oldalajtók növelték a belső szélességet a vezető és az utas számára. A műszerek nagyon egyszerűek voltak, csak egy sebességmérő óra és figyelmeztető lámpák voltak az alacsony üzemanyagszintre, a távolsági fényre, a dinamótöltésre és a visszajelzőkre. A vinyl anyagból készült  szövettető a szélvédő felső sínjétől a hátsó motorburkolat tetejéig visszahajtható volt így szinte teljes kabrió érzést biztosítva a bennülők számára. A kocsi méretéből adódóan voltak furcsa megoldások. Ilyen volt például hogy, a 12 voltos akkumulátor az autó elejében egy kihúzható fiókban kapott helyet az első "hűtőrács" mögött a pótkerék pedig az utasülés alatt, egy "gödörben" volt elhelyezve.  

Mivel a kisautót a robogók világát megteremtő és azok vezető gyártója, az olasz Piaggio Company azaz a Vespa gyártói fejlesztették ki, nem volt meglepő hogy néhány onnan átemelt dologgal találkozhatunk itt is. A Vespa 400-ban egy kétütemű (motorkerékpár eredetű) motor volt megtalálható, amelynek kenéséhez szükséges olajat külön a sofőrnek kellett adagolni a benzinhez. Az '58 nyara utáni autóknál  már felszerelték egy félautomata berendezést, de a teljesen automatikus üzemanyag-keverő csak két évvel később lett a kínálat része. Három különböző felszereltségi változatban volt elérhető, a "Luxe", a "Tourisme" és a "GT.

Ami a menetteljesítményt illeti, a végsebesség  80 km/óra a  gyorsulása, már amennyiben annak nevezhető :-) a következőként alakult.  0-40 mph-re azaz 64 km/órára 23 másodperc alatt sikerült elérnie.  A fogyasztása pedig 5,1 liter/100 km volt. Az autócska méretét jól jellemzi a 360 kilogrammos  saját tömeg, a 10 coll-os kerékméret és hogy az egyébként sem nagy Fiat 500-as 8 a klasszik, nem a modern)  12 centivel hosszabb a Vespánál.

Mint a legtöbb olcsó, nép vagy minimál-autó esetében, ahogyan azt sejteni lehet mára ennél a típusnál is csak a töredéke maradt fent az egykori amúgy is kevés legyártott darabszámnak, éppen ezért kuriózumnak számít, ha felbukkan belőle egy szép állapotú, eredeti példány és bizony vagyonokért cserél gazdát egy-egy példány.