Próbakör / Teszt : Royal Enfield Bullet 500

Egy igazi őskövület, egy szeretni való dinoszaurusz a mai "plasztikcsótányok" közt. Egy motor ami nem csak felidézi, hanem hozza is a régi idők hangulatát !

 "Ehhez a motorhoz stílus kell! Egy igazi enfieldes nem önindítóval kelti életre motorját, hanem tisztességgel berúgja. Amikor elôször bizonytalanul pöffen egyet, hihetetlenül hosszú szünet után pöffen még egyet, majd még egyet, végül komótosan beindul, valami elemi örömmámor önti el az embert. Ezt a gépet KEZELNI kell! Hozzá tartozik a szellemiségéhez. "

(Motorrevü Online)

Nos igen, ma elérkezett az a nap, ha csak egy rövid időre is, de megtapasztalhattam milyen egy igazi enfieldesnek lenni és KEZELNI a vasat :)

Röviden, tömören ? Magával ragadó!

 

Már a puszta látványtól is ledermed az ember, ez egy gyakorlatilag új motor (3 éves, viszont alig futott többet 1000 km-nél), és ezt a mai dolgokhoz, formákhoz szokott szemnek kell némi idő amíg megemészti. Ez a gép nem retró, ez maga a történelem.

1949-ben készült a Royal Enfield 500 Twin Angliában, aminek kicsivel később Indiában is megkezdték a gyártását. Az 50-es évektől az indiai hadsereg volt a gyár fő megrendelője, így a gyártás 1961-ben véglegesen átkerült Indiába. '93-ban kezdődött az itt is látható Bullet 500 típus gyártása, amely azóta is a gyár legsikeresebb modellje. 

 

Vezetése egy mai motorhoz képest érdekes élményt nyújt, kicsit karcos, csilingelős a blokk hangja, a fékeket nyugodtan mondhatom harmat gyengének (elöl-hátul dob), viszont az egyenes futással és az 5 sebességes váltó kapcsolásával semmi probléma nem volt. Amennyiben folytatjuk a vonalat, mármint az összehasonlítást egy mai vassal, csuda dolgokat veszünk észre. Ennek igazi MOTOR formája van ! Van becsületes hátsó teleszkópja, majrévas az utasnak és ha olyan részleteket is észreveszünk mint pl. kézzel csíkozott tank vagy a két kis apró helyzetjelző lámpácska az első lámpa tövében, nos akkor egy minimális veterános vírussal beoltott embernél garantált a szerelembe esés.