A pontos típus megnevezése ZIL –130 -as volt és a néhai Szovjetunióban a Lihacsov Autógyárban készült 1962–1994 között. A típusból 1994-ig 3 380 000 darabot gyártottak. De aki élt már a hetvenes-nyolcvanas években és akkorra már nyitott szemmel érzékelte a világot / autós világot, annak be kellett hogy égjen a retinájába az utcakép szerves részét jelentő, jellegzetes színű és hangú Zil teherautó. A jellegzetes hangon természetesen még a korai változatok benzines V8-as blokkal szerelt változatait értem, nem a későbbi dízel (di-Zil) variációt.
A típust az akkorra már rettentő elavult Zil-164 utódaként fejlesztették ki. Prototípusa 1958-ban, majd az első kísérleti darabjai kicsit megkésve,1962-ben készültek el. Ez volt az első olyan szovjet tehergépkocsi típus, amely az addig kizárólagosan katonai olajzöld (khaki) színűre festette elődeitől eltérően polgári, (világoskék–fehér) fényezéssel is készült. Ezt a jellegzetes szín összeállítást a gyár a polgári célú gépjárműveinél a későbbiekben is megtartotta és erre a színvariációra emlékszik mindenki akinek mond valamit az a fogalom hogy ZiL.
A képeken látható teherautónak több érdekessége is van, leszámítva azt hogy ez egy gyárilag kialakított tartálykocsi, (130 TSV-6) abban a szerencsébe részesülhetett, hogy egész életében zárt helyen állt, rendkívül keveset használták és sosem bontották meg, nincs rajta semmi mókolás, átalakítás. Érdemes egy pillantás vetni arra a fotóra amin a kilométer óra számlálója az aktuális futásteljesítményt mutatja.
Ez a tanker, - nevezhetjük ritka túlélőnek is - egészen 2018 év elejéig egy száraz hangárban állt, de annak lebontását követően sajnos az autónak is nyoma veszett,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése