Már puszta megjelenésében is lázadás és megtestesült hanyag lazaság volt egy-egy ilyen autó a sportosságról nem is beszélve egy, a szüleik által is használt hétköznapi kombihoz vagy lépcsős hátúhoz képest. Az akkorra már 30 éves formatervnek számító bogárhátúról nem is beszélve (...) Az angolok taroltak a különböző Triump, MG és egyéb kis kétüléses zsebrakétáik eladási számaikkal, de az olaszok is a nyomukban lihegtek az Alfa és Fiat Spiderekkel. Így hát a felkelő nap országában is úgy döntöttek, ők sem maradhatnak ki a buliból, az ő autóiparuk sem kevesebbek semmivel sem a fentebb említetteknél. A sors játéka, a cikkben szereplő típust aztán mégsem forgalmazták az öreg kontinensen és bal kormányos változat sem készült belőle - ezért ma űber-ritka gyöngyszem egy-egy ilyen, errefelé - csak kizárólag odahaza Japánban, az ázsiai és Ausztrál / Új-Zélandi piacon és csak elvétve jutott be néhány példány (jobb kormányossága okán) Angliába.
TÍPUSTÖRTÉNET:
Az első ilyen Datsun modell az 1959-es S211 volt a C-sorozatú Datsun 211 szedánon alapult, motorja 36 lóerős, 988 köbcentis, kasztnija üvegszálas volt. Ezt Yuichi Ohta tervezte és alig több mint 20 példányt építettek belőle, tehát aligha nevezhető sorozatban gyártott típusnak.
Az SPL212-et 1960-ban vezették be. Ez volt az első Datsun sportkocsi, amelyet már az USA-ba is importáltak. Az L betű jelentése "balkezes hajtás" volt és ez a későbbi modell-kódokra is jellemző maradt. Acél karosszériával, kissé nagyobb mennyiségben épült fel, mint az S211, 1961-ig készült.
Viszont az első igazi, nagyobb darabszámban gyártott Datsun sportkocsi volt az 1963-as SP310 "Fairlady 1500" modell (jobbkormányos) és az SPL310 (balkormányos) modellpáros volt. A 310-es szériának a műszaki alapot egy módosított Nissan Bluebird 310 szedán adta.
És akkor meg is érkeztünk cikkünk főszereplőjéhez az SP311 és SPL311 testvérpárhoz. Az új modell először az 1964-es Tokiói Autókiállításon mutatkozott be, de csak 1965 márciusában kezdték el a gyártását egészen 1970 márciusáig. Számos exportpiacon, köztük Észak-Amerikában 14 hüvelykes kerekekkel és kisebb külső változásokkal látták el. Az SPL311 az Egyesült Államok nyugati partján "Roadster" néven is ismert. Az elülső felfüggesztés független volt, a hátsó felfüggesztés laprugós, hátsókerék hajtás, merev tengely. Az 1600 SPL311 négyhengeres OHV motorja egy pár SU karburátorral rendelkezett és 71 kW-ot azaz 95 LE-t tudott, ami egy ilyen csöpp kisautóhoz tetemes teljesítmény. A korabeli szaksajtó ódákat zengett az autóról, imádták átlagon felüli erejét és sportosságát és - nincs új s nap alatt- az elnyűhetetlenségét, megbízhatóságát is. Szóval ahogy az lenni szokott, a japán tanítványok ismét és akkor is lekörözték európai mestereiket csak ebben az esetben ( a kizárólagos jobbkormány miatt) keveseknek adatott meg hogy megtudják, megtapasztalhassák ezt .
