Ez az autó véletlen kimaradt innen. A képek az 2025-ös olaszországi „75 év, 1 ülés” elnevezésű, a Forma–1-es Világbajnokság 75. évfordulóját ünneplő nagyszabású kiállításon készültek a bolognai Auto e Moto
d'Epoca nemzetközi veteránautó-kiállításon. A kiállítás címe a sportág 75 évét és
az együléses autók természetét emeli ki.
Szóval kimaradt, pedig, gyakorlatilag az egész kiállításnak ez volt a legnemesebb ékköve. A
Ferrari 500 F2 (vagy Tipo 500) a Formula–1 történetének egyik legsikeresebb versenyautója, amellyel Alberto Ascari
megszerezte a Scuderia Ferrari első világbajnoki címeit. Az 1952-es
szezonban az autó minden olyan világbajnoki futamot megnyert, amelyen
elindult, a szezon nyolc futamából hetet megnyert. 
Az autó szakított a korábbi V12-es hagyományokkal, és egy soros, négyhengeres motorral készült, amelyet Aurelio Lampredi tervezett. Az Alfa Romeo 1951-es visszavonulása után nem maradt elég versenyképes autó a rajtrácson, ezért az FIA úgy döntött, hogy az 1952-es és 1953-as világbajnokságot a Formula–2-es szabályok (2 literes szívómotor vagy 750 cm³-es feltöltött motor) szerint rendezik meg. A Ferrari volt az egyetlen csapat, amely már rendelkezett kész, erre a célra fejlesztett autóval
- Motor: 1985 cm³-es, soros 4 hengeres szívómotor, hengerenként két gyújtógyertyával.
- Teljesítmény: Kezdetben 165 LE, majd a fejlesztések során elérték a 185–200 LE-t (7500-as fordulatszámon).
- Váltó: 4 sebességes manuális, a differenciálművel egybeépítve a jobb súlyelosztás érdekében.
- Súly: Mindössze 560 kg (száraz tömeg).
- Végsebesség: Körülbelül 240 km/h.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése