Keresés ebben a blogban

2024. április 25., csütörtök

Az Antarktisz traktorosa

 

„A meglehetősen alkalmatlan puha hóviszonyok és a magas tengerszint feletti magasság ellenére Fergusonjaink nagyszerűen teljesítettek, és rendkívüli megbízhatóságuk tette lehetővé utazásunkat a sarkon.  Hillary.”

Az 1956-1958-as Commonwealth Trans Antarktic Expedíció vezetősége hét darab traktort rendelt a Massey Harris Ferguson Ltd.-től. Ezeket a traktorgyártó cég Coventryben  lévő gyárában mind le is gyártották  még 1956-ban. A korabeli dokumentációk szerint, a képen látható TEA513816 vázszámú példány 1956. június 18-án, hétfőn készült el és némileg módosították őket mielőtt az expedícióra küldték volna. Két traktort a Sir Vivian Fuchs által létrehozott Weddel-tengeri bázisra küldtek, ötöt pedig a Ross Sea Bizottságnak adtak át Sir Edmund Hillary használatára az Új-Zélandi Wellingtonba, ahol ellenőrizték őket, mielőtt a HMS Endeavour az antarktiszi Ross-szigetre vitte a szállítmányt ahol a Scott Base néven ismert tábor felépítésére használták ezeket. Az összes traktor szürke alapszínre festve hagyta el a gyárat, de a későbbiekben már az antarktiszi valós körülmények közt lefolytatott próbaüzemek során azt javasolták, hogy festessék le őket pirosra, hogy jobban láthatóak legyenek például a repülőgépekről is, ha sürgős segítségre van szükségük a hómezőn. 

Ez a képeken szereplő traktor egyike volt annak a három traktornak, amely 1957. október 14-én elindult a Déli-sark meghódítására. Eredetileg kutyaszánokkal terveztek, de az út első szakasza megmutatta a traktorok megbízhatóságát és hogy jó volt a döntés hogy a gépek mellett tették le a voksot. Január 2-án a sarktól 70 mérföldön belülre értek és csak igen kevés, alig 180 gallon üzemanyag maradt három traktorhoz. Hillary ennek ellenére úgy döntött, hogy megállás nélkül mennek tovább 20 órán keresztül folyamatosan és hat óránként ellenőrizték a helyzetüket. Január 3-án este 8 órakor Hillary észrevett egy piros jelzőzászlót, megálltak éjszakára majd január 4-én délben eljutottak az amerikai Déli-sark állomásig. 
(Sir Edmund Hillary)

2024. április 18., csütörtök

Ford Thundenbird (1959)


 És tessék mondani, az már valóban elmebaj, hogy elmész egy esküvőre és másnap visszanézegeted a fényképező memóriáját és megdöbbenve, de végül is érthető módon azt látod, - több kép készült egymagáról csak a menyasszonyi autóról mint magáról a menyasszonyról, vőlegényről, szertartásról, násznépről és buliról összességében. Már csak az asszony előtt kellene ezt valahogy kimagyarázni ;-)


.

.

.

A második generációs T-bird (1958-1960) 

Az első sorozat (1955-1957) gömbölyded és harmonikus vonalaival hiába volt sokak szemében szebb, nem volt átütő siker üzletileg. Betudták ezt annak a Fordnál, hogy az csak a kétüléses kivitele miatt volt és majd talán egy nagyobb, négyszemélyes változat sikeresebb lehet majd a piacon.  Bár  a design maradt, az új Thunderbird jóval nagyobb volt mint az előző generáció, 350 lóerős V8-as motorral árusították és korábban soha nem látott eladási sikereket produkált. 

 

.

 Amennyiben felkeltette érdeklődésedet a téma, még több esküvői autós képeket itt nézhetsz meg a blogon

2024. április 14., vasárnap

Lenyűgöző forma - Jaguar XK cabrio (X150 gyári kód)

 

A Jaguar XK (XK8 és XKR) egy két ajtós grand touring, amelyet a gyártó kupé és kabrió karosszériával is készített. Az XK-t a Genfi Autószalonon mutatták be 1996 márciusában és az utolsó példány 2014 júliusában gördült le a szerelősorról. Az első generáció (X100 gyári kód) XK8 néven került forgalomba, és az egykori legendás XJS-t váltotta. A Jaguar-nak hosszú idő után ez volt az első 8-hengeres modellje a Daimler 250-es óta, és itt mutatkozott be az új Jaguar AJ-V8 motorja. 2000-ben megjelent a legsportosabb, kompresszoros XKR változat is. A 370 lóerős XKR finom hátsó spoilereket, dróthálós hűtőrácsot, és piros színű külső emblémákat kapott.


 A korai XKR-ek motorja Angliában készült, a gyújtási rendszere Japánból jött az NGK-tól, az erőátvitelt a Mercedes-Benz 722,6-os automata váltója biztosította, a világítási rendszert a farncia Valeo szállította, és a feltöltőt az Eaton készítette az Egyesült Államokban, valóban egy világ autó volt. Az XKR a megjelenésekor pozitív visszajelzéseket kapott a nagyközönségtől és a későbbiekben is jól fogyott. Az angol hagyományoknak és eleganciának megfelelően, az összes autót bőr belsővel, diógyökér fabetétekkel lehetett csak megvásárolni.


 Az második generációs, újkori XK ami a képeinken is szerepel 2005-ben debütált a Frankfurti Autószalonon és stílusát a Jaguar főtervezője Ian Callum határozta meg. A gyári XK8 modell végsebessége 254 km/h míg az XKR végsebessége 280 km/h volt. Egy még gyorsabb változatot, az XKR-S modellt 2012-ben mutatták be, mely plusz 40 lóerőt kapott, és 0-60 mph gyorsulása 4,4 másodperc volt, végsebesség pedig 300 km / h - így az XJ220 után a második leggyorsabb Jaguar modell lett. Az XK gyártása 2014 júliusában fejeződött be közvetlen utód nélkül. 

.

2024. április 9., kedd

Újabb áremelés jön, mindkét üzemanyag drágul

 

Ismét üzemanyagár emelés

 
A benzin ára az egekben! Drága az üzemanyag, de közlekedni mégiscsak kell. Mitévők legyünk ????

 

Szerdán már sokadjára, ismét emelkednek a hazai üzemanyagárak. A benzin nagykereskedelmi ára ezúttal három, míg a gázolajé hat forinttal nő. Így az árváltozás után a benzin várható átlagára literenként 644 forint, a gázolajé 658 forint lesz.

 
Amennyiben, ha humoros lenne ez a helyzet, akkor valahogy így válaszolnánk ezen poszt nyitómondatára. 
Kezdj el építeni, irány a műhely !!!    Van is néhány tippünk a számodra, íme ! 
 

Bátor ezermestereknek I.

Riksa -az alacsony költségvetésű projekt :)









Bátor ezermestereknek II.


Solarmobil - drága, macerás, de menő !








2024. április 8., hétfő

Mille Miglia 2022: #18 Bugatti T35 A (1925)

Néha így telefonok, memória kártyák mélyéről fel-felbukkannak, elfeledett eddig még nem felhasznált képek amikért azért kár lenne ha elvesznének. Így járt ez a Mille-Miglia résztvevője is, az 1925-ös Bugatti T35A

A közönség egyik nagy kedvence volt erősen kopottas és avítt, helyenként kissé vissza öregített kinézetével. A képek további érdekessége hogy, nem a versenyen vagy a verseny etap római befutóján készültek hanem a szálloda előtti részen ahol a résztvevők megpihentek éjszakára és ahol az utcán térdig gázolhatott a kedves közönség az euró milliókat érő veteránautók közt....szó szerint!


Amennyiben érdekel a téma. Még több Mille-Miglia képet és beszámolót ITT olvashatsz

.

2024. április 4., csütörtök

PIC OF THE DAY # 81

 

                                                 Régi idők emléke

2024. április 1., hétfő

Grillrács sütögetéshez (Land Rover series II, IIA)

A legenda szerint amikor a képeken látható Land Rover series II -t (1958-1971) felváltotta a frissített series III sorozata, az Ausztrál farmerok nagy felháborodását váltotta ki, mert az új modellnek már műanyag hűtőrácsa volt és nem az itt is látható fém.  Ezzel az újítással az volt a bajuk a remek farmeroknak ott lent délen, hogy a régi fém hűtőrácson 2 csavar gyors oldásával remekül lehetett grillezni a  húst, esetleg a frissen elcsapott kengurut sütögetni az út szélén (...)

A II. világháború után az angol autóipar is nagyon nehezen talált magára, kellett valami nagy dobás mint pl a franciáknak a Citroen kacsa, a németeknek a Vw bogár  ami újra lendületbe hozná a termelést és a Rovernél is valami olcsó, igénytelen autóban gondolkodtak, csak ők kicsit más irányt vettek mint a fent említett másik két gyártó. Ők nem a népautó alapjait tették le hanem a polgári terepjárózás alapkövét, ez volt a Land Rover Series I. 1948-ból. A második sorozat 1958-ban jelent meg  már kétféle méretben Land Rover 88 (2200 mm) és a Land Rover 109-es (2800 mm) tengelytávval. Megjelenésétől kezdve ez volt az első sorozatgyártású, civil négykerék-meghajtású autó, - ne feledjük, a legelsők mint mezőgazdasági gép, nem mint katonai jármű jelentek meg -  levehető ajtókkal és kemény tetővel. A hagyományos személygépkocsi és teherautó-alvázzal ellentétben ez a típus masszívabb, teljesen "dobozhegesztett" vázat használt. Ezenkívül a háború utáni acélhiány és az alumínium felesleg miatt a Land Roverek nem rozsdásodó alumíniumötvözet karosszériákat kaptak, ami kedvezően hat a súlyra és  a hosszú élettartamra is. A legtöbb sorozatmodell laprugós felfüggesztéssel rendelkezett és választható volt két- vagy négykerék-hajtással is.