"Találkozás a régi egeremmel. Rossz randevú a kutyának való, és macska áll, már nyávogni sem mer .... "
(Kós János-Hofi Géza : Macskaduett)
..... talán nem véletlen, de ez a Hofi dalszöveg részlet jutott eszembe amikor megkaptam ex-autómról a képeket. Gyorsan hozzáteszem, én a tuningnak és az átépítésnek sem vagyok a híve, szeretem a
"Találkozás egy régi szerelemmel, Rossz randevú, De megbocsájtható. Egy torz mosollyal búcsút int az ember, Miközben érzi, sírni volna jó. "
(Kovács Kati)
...egy torz mosoly, vagy sírni lenne jó? Nos, akkor ennyi kitérő után, csapjunk a közepébe! Lassan két éve lesz hogy írtam itt a blogon az akkor még tulajdonomat képező, nagyapától származó Opel Asconáról.
Igazából azelőtt és azóta is volt már jóval komolyabb veterán a seggem alatt és egy Ascona C mindennek nevezhető csak hiper ritka veterán-gyöngyszemnek nem, azért nekem a szívemhez nőtt. Meg aztán azzal is áltattam finnyás kis lelkivilágomat, hogy ez azért nem egy akármilyen példány, ez kérem szépen egy kétajtós, automataváltós, 20 éve egygazdás autó, amit én sráckorom óta ismerek. Teltek múltak a hónapok, voltak kisebb-nagyobb kalandok azokon az alkalmakkor amikor néha volt időm elővenni és megjáratni kicsit, majd úgy döntöttem ennek így nincs sok értelme, -mennie kell!
 |
Egy jó és gondos veterán autós beállítottságú gazdát szántam/kívántam neki, de jött a rögvalóság, beszámította egy vidéki autókereskedő és mint ilyenkor az lenni szokott, nyomát vesztettem, semmit nem tudtam a további sorsáról...... Aztán jött Bence aki itt a blogon rátalált egy autóra ami kísérteties módon hasonlított az Ő új szerzeményére, azaz hogy pontosan az, az az autó volt az :-) ...és beszámolt, volt ott aztán minden - szétégett lamellák az automata váltóban, kikönyökölt motor, majd újjászületés (motor és manuális váltó), egy kis kasztnizás és új felni ....jó nagy....és polírozott. Hát igen, naja meg izé...... azt írtam már hogy én anno egy gondos veterán autós beállítottságú gazdát szántam/kívántam neki ??? No mind1, nézzük a jó oldalát :-) Az autó a mai napig is úton van és falja a kilométereket egy szerető gazdával. A fiatal tulaj pedig szereti és ápolja, fúrja faragja kedvencét időt, energiát és pénzt nem kímélve. Legyen is ez a végszó, és még sok sikeres közösen megtett kilométereket kívánok nekik!
 |
| (2014) |
 |
| (2015) |
 |
| (2014) |
 |
| (2015) |
 |
| (2014) |
 |
| (2015) |
 |
| az egykori nagypapa-autó, napjainkban |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése