Oltcit - ilyet sem láttál még

...mármint, hogy ezeket az autókat  valaki  gyűjtögeti, betárolja ...méghozzá tucatszám !

Nincs mit szépíteni a dolgon, ezek a gépjárművek botrányosan sz@r autók hírében álltak, a románoknak sikerült ezzel a verdával az egyébként sem rózsás hírnévnek örvendő (klasszik) Daciát is alulmúlni, ami valljuk meg nagy tehetségre utal. És akkor a XXI. században belebotlassz  egy kupacnyi Oltcitba a Velencei tó partján, szürreális egy élmény, de tényleg :-)
Van amin még rajta a rendszám, van amin már nem, van fehér alapváltozat és van met.kék farok-szpojleres RL (L-mint Luxus) változat is. Rozsdás és fakó mind, jól láthatóan több éve mozdulatlanok.

Meglátni, az első sokk...

 Az Oltcit neve a Romániai Olt megye (ahol gyártották) és a Citroën nevének elejéből származik

Azok akik a kilencvenes évek legelején már nem az anyatejet szívták magukba hanem esetleg már túl voltak az első kamaszkori pattanáson és/vagy egy Samantha Fox poszter okozta örömökön, talán emlékeznek még a nyolcvanas évek új autó vásárlási mizériájára, a sorszámos rendszerre,  a Merkur telep szövevényes-belterjes működési kulisszáira, stb, stb.
Nos, ebből a korból kinőve a rendszerváltást ép csak túllépve jött a CÉL motors kft 1990 környékén és forgalmazni kezdte az Oltcitokat :  készpénzre, sorban állás és sorszám mentesen azonnal elvihető vasak voltak ezek az új autóra áhítozók számára közel 250,000 ft-ért ami akkoriban azért nem volt kis pénz. Rebesgették, ez egy Citroen (Visa -Axel) már majdnem NYUGATI autó 1,1 literes citroen (eredetű) boxer motor hajtja és mint már írtam ha te nem az anyatejet szívtad még mondjuk 1990-ben, akkor tudnod kell mekkora varázsszó volt az akkoriban hogy nyugati autója van valakinek.

ezüstök egymás közt

a lámpa nem a mai divatnak megfelelően fehér, ezt az idő tette:)

 

És akkor jöjjön a feketeleves, a korabeli érintettek elbeszéléséből :
- A Romániából érkező autók vasúton jöttek, mivel egy kis, kezdő kft-ről szól a mi kis mesénk, bevett szokás volt  (tréler akkoriban mint a fehér holló) lábon a szervizbe/szalonba vinni a nullkilométeres autókat.
Egy jó napon ötven autóból harminc képes volt saját önerejéből megtenni ezt a néhány km-es utat, a többi lerobbant amit vagy otthagytak az útszélen vagy a hadra fogható autókkal vontatták be a telephelyre őket, de volt ami a vasúti vagonról sem tudott lejönni mert nem volt indítható.
- Kezdetekben csak fehér színben jöttek az Oltcitok (Oltcit club 11R) de a vadi új autók mattok voltak esetenként itt-ott rozsdásak is...ne feledjük, új nullkilométeres autókról beszélünk (...)
- a forgalmazónál átlagosan szorgos 3-5 napnyi munka szükségeltetett ahhoz hogy az autó szalon-kész állapotú legyen, azaz az alkalmazottaknak legyen képük kitolni a verdákat az eladótérbe a kedves vevők elé (mert vevők voltak, ínséges időkben minden szart ellehet adni, erre a legjobb példa az Oltcit)
- Általános használat közben felmerült hibák, tapasztalatok : indítómotor szétrobbanás, sorozatos féltengely és rugótörés, elfüstölő biztosíték táblák (esetenként autók is), beállíthatatlan karbi és fogyasztás, lassan de biztosan mindent ellepő rozsdásodás, -akár egy-két éves autók esetében is.
Az autók utóélete : a kilencvenes évek közepén jött  a román  új vámrendelet miszerint Romániában készült gépjárműveket vámmentesen vihetnek (vissza) az országukba és ezzel a lendülettel mind kisöpörték hazánkból az Oltcitokat, Daciákat. Alig maradt mára dácsia útjainkon, Oltcit meg pláne nem.

az extrás és a fapados

Személyes emlék a típusról :
Nekünk volt Oltcitunk és semmi gond nem volt vele, de tényleg !
Piros volt és pár évvel korábbi mint ahogy a hazai forgalmazás indult. És ez a piros szín esetünkben fontos, a hazai eladású autók kezdetben fehér (Club11 R) majd ezüst és metálkék (Club 11RL) színekben kerültek forgalomban, az RL már kicsivel igényesebb kivitelben, de még így is az akkori átlag alatt. A mi kis pirosunkat valamikor '89 környékén vettük meg, akkor már 2-3 éves volt egy erdélyi zenész embertől, aki az autó vételárából fedezte a tovább útját Belgium irányába, elmondása szerint az autó "exportról visszamaradt" példány. Úgy látszik, ez a varázsmondat nem csak a hazai motorkerékpár gyártásra volt jellemző :-)
 A "Piroska" talán egy évet volt családunkban és csak egyszer cseszett ki velünk Kaposvár határában, de egy órába sem telt már robogtunk is tovább. Ja és az autót úgy kivásárolták a fenekünk alól hogy szinte könyörögtek hogy adjuk el....mondom, más idők voltak azok.

-----------------------------------------------------------------------------------------

UPDATE

Azóta  már megmenekültek az autók, de előtte azért sajnos jól lerombolták őket. Feltehetőleg egy csapatnyi szórakozóhelyről hazatérő fiatal alaposan helybenhagyott pár autót :-(

Viszont egy lelkes gyűjtő is felfigyelt a kupac Olcitra, kinyomozta a tulajdonost és felvásárolta az autókat!

Lehet, talán pont ennek a cikknek is volt egy kis köze hogy jóra fordultak a dolgok ? Reméljük :-) 

.