Lassú elmúlás - Isten veled öreg Warsó !

Warsawa  201

 Januárban még így nézett ki.  Megvolt még a bal első sárvédője a jobb első ajtó már akkor is nyitva állt (talán már több évtizede) és a fák még levelek nélkül, csupaszon takartak bele a képbe. De ne szaladjuk ennyire előre (...)

Ez az autó negyven évet állt mozdulatlan, felbakolva...

...mit láthatott ezalatt a négy évtized alatt, minden megváltozott körülötte. Az elvadult, elhagyatott kertet ahol magára hagyták és körülötte évről-évre sűrűsödő a növényzetet és a fákat ahogy szinte áthatolhatatlan dzsungellé sűrűsödtek. A környező telkeket amiken gombamód  nőttek ki a semmiből nagyobbnál nagyobb és szebbnél szebb családi házak. A telek és nyarak hosszú váltakozását.

.

.

.

Vagy talán az emlékeibe feledkezett, hogy volt ő valaha megbecsült, hű társ is, pályafutását talán egy tsz-nél vagy esetleg egy gyárnál kezdte és sofőr is járt hozzá, együtt vitték a fontos kartársat megbeszélésről megbeszélésre. Lehet hogy pont az a sofőr lett az új gazdája miután leselejtezték mint vállalati autót, és örömmel vetette bele magát az új életébe a családi autó szerepébe.

 Ezt követően jött a törés az életében, a gazdi csapot-papot hátra hagyott és a jobb élet reményében Nyugatra disszidált. Itthon hagyott kis házat, telket, autót és talán a reménytelenséget is. Az évek meg csak teltek és teltek.

Akkor jött a sötét korszak az öreg Warszava számára, a lassú elmúlás hosszú évei, évtizedei. Védett helyen a külvilágtól elzárva senki sem láthatta, magányosan egy elhagyatott udvar végén a vasgyűjtők mindent bedaráló sáskahadát is megúszta, csak az idő vasfogát nem. Kezdetekben csak apró rozsdafoltok jelentek meg a még gyári festésű és színű testén majd egyre nagyobb részeket foglalt el a barna vész. Évtizedek alatt a rozsda felfal mindent, amit nem azt körbezabálja hogy a föl nem zabálható dolgok (alu, üveg, műanyag) kiessenek és eggyé váljanak a talaj aljnövényzetével. Így tűnt el lassan az egész autó deréktól lefele, szétdőlt a jellegzetes bogár-háta. Kiestek az ablakok, lámpák az ajtóoszlopok elvesztették tartásukat és kifordultak az ajtó súlyától és a komplett padlólemez is megszűnt létezni az alumínium alkatrészek pedig valami furcsa szavatosságát vesztett marcipán módjára egyszerre lettek puffadtan kemények amik pont olyan könnyen törnek el mint egy tábla étcsoki.

 Különös és groteszk szoborrá vált az autó, intimitásba félrevonulva csak egy-egy kivételezettnek engedte magát megpillantani, aki felfedezheti, rácsodálkozhat.

Viszont, semmi sem örök...még 40 év mozdulatlanság sem.
Egy napon mégis csak megvásárolta valaki a Csipkerózsika álmát alvó telket és kitakarította azt...mégis csak jöttek a vasgyűjtők, szétcincáltak és elvittek mindent.....

.

.

.

.

...az öreg Warszavát is.
Két napig marcangolták az utolsó napon csak ez maradt utána, szomorú látvány volt : 

Isten veled öreg verda, legyen szebb léted az örök benzingőzös vadászmezőkön !