makrancos "C" - Opel Ascona (1981)

Adva van egy több mint 30 éves autó a családban, amit közel 20 éve ismersz. Igazi "nagypapa autója" avagy "frissen a fészerből" sztori csak ezt most nem a neten olvasod valami márka-klubos blogon, hanem veled történik meg mindez. Neked kell megmenteni, kicsit felfedezni és élvezni a vasat.
Te örülnél neki ? 


OPEL ASCONA "C" 1,6 LUXUS / AUTOMATIC néhány gyári extrával szerelve. És itt jön jól hogy a családból jött, nyitott könyv az élete;-)
Ez egy korai 1981/'82 évfordulós autó ('81 őszén jelent meg és kezdték forgalmazni a C Asconát) ezt is akkor gyártották, de csak a következő év elején helyezték forgalomba az ausztriai St. Pöltenben  a közeli passaui gazdájának.

 A slusszkulcson még ott az autót újként eladó kereskedő kulcstartója. Két éves korában gazdát cserélt az autó ugyanabban a kereskedésben már használt autóként, ekkor került ismét vissza St. Pölten városába és kicsivel több mint 10 évesen, 1992-ben került be Magyarországra ahhoz a tulajdonosához akitől most előkerült. Az első években még napi rendszerességgel volt használva aztán kicsivel kevesebbet majd a kétezres évek beköszöntével már csak egyre ritkábban. Az utolsó 5 évben alig-alig, és csak néhány kilométeres rövid szakaszokon, de vizsgája, biztosítása mindig volt hogy vész esetén bármikor hadra fogható legyen.

Ugye mindenki ismeri azt a városi legendát hogy vidéki nagypapa, megkímélt, nemdohányzó autója, csak a mamával mentek vele néha napján, akkor is csak a templomba meg vissza. Az autó makulátlan, rozsdamentes és mintha most gurult volna ki a gyár kapuján (akik egyébként már tettek is rá vételi ajánlatot...űbersok pénzt adnának érte)  egy hangulatos és porszáraz pajta / garázs rejtekében pihent, pont a tegnapi napig.
Nos kedves olvasó, ezt felejtsd el.....mert ilyen nincsen ;-) 

Mindezt mondom közel két évtizednyi veteránautós/motoros múlttal, több veterán járművet már magam mögött tudva és úgy hogy a posztban szereplő "frissen előkerült" autót is 1992 óta ismerem és a korához képest messze az átlag feletti az állapota . Az idős szerető tulaj pont úgy lehet ellensége is egy autónak a túlzott szeretetével ahogy óvó védelmezője is, a ritka használat sem minden esetben barátja az alkatrésznek hanem akár az ellensége is lehet és még egy apróságot se felejtsünk el, a reflexek és mozdulatok nem fejlődnek hanem rohamosan romlanak egy bizonyos életkor után...pláne ha ez az életkor hetven, nyolcvan év körül van  (...)

ritka kombináció
 - kétajtós, napfénytetős és automata

még a vonóhorog is eredeti GM

A hosszú bevezetőt követően jöjjön maga a sztori. Várható volt így nem is ért meglepetésként, az idős vidéki rokon megválni készült szeretett és több mint húsz évig társként szolgált négykerekűjétől. A pesti rokonokat kéri meg segítsenek az eladásban, de mivel ezek a flancos pestiek fertőzöttek az öreg autók-motorok szeretetének ragályos vírusával, -így ők maguk veszik meg/át az autót.

"C" a  makrancos
 Hogy kicsivel korábban miért tértem ki az idős tulajok romló reflexeire, íme :

- "hagyd csak fiacskám, kiállok én a garázsból mert szűkös a hely"
.....tolatás...
...bummm (...)
- "mi volt ez fiacskám?"
- semmi gond Bátyám, csak az az öles nyírfa, de szerencsére nem lett látható probléma (éljen a műanyag lökhárító !)
Mindez már a pénz átadása után, elköszönés előtt. Sebaj nagyfater, köszi az infarktus közeli élményt (...)

.

 A két oldalsó tükörből már egyébként is csak egy maradt meg, emléket állítva  egy korábbi szintén nehézkes garázsba állásnak. A középső kipufogó dobon óriási lyuk tátong, lefelé a föld felé....öklömnyi (...)
Az öreg néha napján beindította az autót, ezt tette úgy hogy a nehezen és álmosan ébredő erőforrást kicsit megnoszogatta egy-két kupicányi benzinnel a légszűrőházba. Ez a művelet többségében sikeres is volt, csak egyszer nem...akkor keletkezett a kráter a dobon, hogy hogyan ?
Az autó nem kapta el, az öreg töltött egy kupicával a benzinecskéből, továbbra sem indult így megint kapott egy kis nedűt. Ki tudja hányszor ismétlődhetett ez meg, de amikor végre valahogy elkapta, az agyig túltöltött rendszer diszkréten böffentett egy nagyot ami konkrétan kirobbantotta a dob oldalát. Nos ezért volt a nagy lyuk  ;-)
 Szóval, azt a  kalandos  garázsból  való kiállást követően ezt némileg orvosoltuk aláfekve, autósboltokban kapható taknyos-szutykos kátrányos  kipufogó tömítő paszták és bandázsok segítségével. Elmondás szerint benzin bőven volt az üzemanyagtankban (mivel a benzinszint jelző is sztrájkolt akkoriban) eljutunk az első nagyvárosig Kaposvárig ami egyébként nincs messze, ott majd lehet tankolni friss benzint.

árokparti party

Nem, nem jutottunk el.
 Néhány kilométert megtéve a bandázsozás ellenére is hangos autó egyre hangosabbá vált, gondoltam rátolatok az útszéli  árokra megigazítani egy kicsit azt... na itt fogyott ki a benzin, lemászni az árokról már nem sikerült (...)
Kísérőautó el benzinért, várakozás, rátöltés kannából. Kaposvárra beérést követően teletankolás és a pont ott élő ismerősök felkutatása, segélykérés és gyors kipufogó szervizelés immár normális szerszámmal, anyagokkal felfegyverkezve a segítségükkel egy rövidke haverokkal bandázás keretei közt. Mehetünk? Mehetünk, irány Budapest!  A napsütéses időben  nyitott tetőablakkal, kellemes 80-as tempóban csodás volt a suhanás a somogyi dombok közt, a futómű hihetetlenül feszes és közvetlen az automata váltó vaj puhán vált. A boldogság és élvezkedés egészen az M7-es felhajtóig ment, ott se kép se hang, megállt a verda mint a szög. Pont a felhajtón a kanyar kellős közepén (...) Hibamegállapítás, elment a töltés. Még szerencse hogy a kísérő autóban dízelhez méretezett nagy teljesítményű aksi volt, aksik cseréje, a nagy aksi könnyedén felvitte az Opelt még minimális visszatöltéssel is, a dízelt meg belehetett tolni a gyenge aksival is, szerencsére az nem automata volt tehát tologathattuk bártan amíg beröffent ;-)
 Nyugodt tempós autópályázás egész hazáig. A háztól kb. 500 méterre furcsa dadogás,bakkecskézés majd ismét leáll, -persze talán az aksi, de legalább hazahozott. Másnapi próba immár otthoni körülmények közt új akkuval, semmi, ez nem aksi probléma...mint kiderült szétrobbant a gyújtáselosztóban a rotor, b@kker, ilyen van ? Kapott új cuccot majd kipufogó dobot is mert a szomszédok kezdték unni az én nosztalgia kocsikázásaim hanghatását. Aztán volt még néhány elektromos szívás, a karbi úszója kilyukadt (elporladt) valamint sok-sok csutakolás, közös pancsolás és polírozás a jó esztétikai megjelenés érdekében.
  Lassan összeállt a gép !

méltó környezetben, Velodrom Millenáris 2013

 Eljött a nyár, ellátogattunk közösen néhány találkozóra és párszor előkerült egy-egy krúzolásra is az öreg Ascona. Majd jött az ősz is és eldőlt a sorsa hogy marad,  hivatalosan is a nevemre vettem. Mivel eredetvizsgára egyébként is előkellet szedni, vele mentem az átiratásra is. Ezt úgy hálálta meg hogy elment a fék! Az utolsó néhány kilométert már úgy tettem meg hogy konkrétan alig volt fék, ez egy automata váltós autóban ahol nincs motorfék tud ám izgalmas kaland lenni, de megint azt kell mondanom, -hazavitt. Büntetésből egész télen garázsfogsára kárhozatot. Most hogy tavasz van megcsináltuk a féket (szerencsére vicces alkatrész árai vannak egy ilyen korú, egykori tucatautónak) börzéken és fórumokon oldalsó díszlécekre vadászunk és várjuk a szezont hogy minél több kellemes percet töltsünk el közösen !
Apropó, nincs valakinek kétajtós Asconához díszléce ? 

.