Próbakör / teszt : Ferrari F430 (F1)

Mindenkinek van a lelke mélyén egy titkos kis lista.
Mindenkinek más és más, a hegymászónak egy bevehetetlen hegycsúcs, a búvárnak egy apró szigetecske nyújtotta búvárparadicsom a Csendes-Óceán legeldugottabb szegletében és még sorolhatnánk. Egy, a sorok írójához hasonló  "petrol-head" emberkének is kell hogy legyen valami...mondjuk egy Ferrari, csak egyszer......akár csak egy rövid próbakör erejéig.....egy igazi férfiember nem halhat meg anélkül hogy ne vezessen egy Ferrarit :-)

Mint az sajnos nagy jól tudjuk, rohan az idő. Már csaknem tíz éve volt (2004) hogy a Ferrari bemutatta az F430 -as típusát amivel a 360 Modena-t váltották le. Hogy mennyire rég volt ez a 2004-es bemutató, azt mi sem bizonyítja jobban hogy az autó fejlesztésében  a menetdinamikai elemek összehangolásában  M. Schumacher is részt vett, még aktív Ferraris korszakában. Új korában 60 millió körül kértek érte, ma már meglehet szerezni piti 20 milliótól de a drágább  példányokért is csak egy harmincast kérnek el, bagatell :-)

Na  ne sz@rozzunk, üljünk már bele. Lássuk milyen egy igazi, kézzel fogható, tapintható és ami a leg misztikusabb, -a mi kis kezecskénkkel beindítható Ferrari !

Jééééé, ez kényelmes ! A kárpitok szépek,a műszerfal igényes, nyoma sincs már a '70-'80 -as évek kopogósan primitív Ferrari belsőjének. Az ülésmozgatás minden funkciója elektromos, motorindítás gombról.
Ohhhh, b@ssz......de jó hogy egy hatalmas épület bejáratánál és annak is esővédő félteteje alatt állunk ami hangvisszaverő falként működik (...) ezt a hangot akarom minden unalmas percemben hallgatni...és akkor ez még csak az alapjárat ;-)

Manettino - bármit is jelenthetne ez az  kis szócska, kevés szexisebb hangzású szót tudok elképzelni, mint ez ! Egyébként az olasz "kézi állítás"  (nem,  nem összekeverendő a kézi felállítás szóval... na mind1) szóból ered az elnevezés, még angol megfelelője sincs, minden nyelven így hívják ezt......mondtam én hogy szexi.
A kormányon elhelyezkedő kis piros kapcsoló dolga hogy az elektromos vezérlésű futóművet az elektronikus vezérlésű differenciálzárat (E-diff,  utcai autókban elsőként debütált itt) a menetstabilizálót  és kipörgésgátlót  valamint az automata váltó kapcsolási sebességét és a motorelektronikát egymáshoz hangolja. Esetünkben végig a zöld "eső" fokozatban állt a kapcsoló és automatába, azaz a "bolondbiztos-bárki megoldja" állásban. Itt azért finomabban vált, nem engedi elfüstölni a gumikat, kicsit kordában tartja a féktelenkedést, de azért így is bőven érezni (főleg egyenes kigyorsításoknál) miben is ül az ember. Van még sport fokozat ami itt a típusnál az alap beállítás, race azaz a verseny beállítás, -itt azért elszabadulnak a dolgok és kamikazéknak egy minden kontrollt, segédberendezést letiltó CST off
 ...ja, meg egy téli fokozat ezt gondolom nem kell elmagyarázni mire való. Még ide kívánkozik néhány szó a váltóról is ami szorosan kapcsolódik a manettino témához : az F1 típusú váltót a kormány mögött található "szarvacskákkal" lehet váltani, a ballal vissza, a jobbal fel. A hátramenet a középkonzolon látható 'R' gomb megnyomásával kapcsolható+ mindkét szarvat magunkféle, az ugyanitt található "auto" gomb megnyomásával a váltó teljesen átáll automatába, ő kapcsolgat a fokozatok között, a vezető stílusának és a manettino állásának megfelelően, ilyenkor nem kell a szarvacskákkal bajlódni.

Ami tol minket,  -  V8-as 4308 köbcentis közel 500 lovas (490)  csodaszép vörös fém szobor, közvetlen a sofőr mögött (ahol más, hétköznapi esetekben az utasok lennének) üvegkalitkába zárva.
Sok mindent nem is tudnék mondani erről, most mit mondjak ?...ez egy Ferrari motor, vazze ! Aki érti a témát az úgy is tudja miről beszélek aki nem annak meg tökmindegy mi is ez. Az biztos, egy ilyet ahogy ott csücsül bezárva a üvegkalitkába, csak meghatottsággal lehet nézni ;-)
(egyébként : tudja az Euro 4-es és LEV2 környezetvédelmi előírásokat, nyomatéka 465 Nm/5250 fordulaton, max. teljesítményét 8500 -as fordulaton adja le valamint 1 lóerő 2,8 kg-ot mozgat és 1 liternyi köbcentire 114 LE jut)

Ami megfog és  úton tart,  - acél Brembo féktárcsa (ami akkora mint egy jobbféle családi pizza) 4 dugattyús féknyereggel, felárért rendelhető az autóhoz kerámia féktárcsa is.
Elektronikus vezérlésű futómű (alu lengőkarokkal és milliónyi szenzorral, jeladóval spékelve amiket a manettino aktuális beállítása vezérel és adja ki az utasításokat (csak hogy emlékezz : téli, bolondbiztos, kicsit durva-nagyon durva és öngyilkos fokozat).


Menjünk mááááááár !!!!!

Mondhatnám hogy kitoltam a szemét, lealáztam a lelkét, stb, -csak ez nem lenne igaz. Szépen megfontoltan kikeveredtem a városi forgatagból. Én még ilyen szabályosan szerintem soha nem tartottam be a megengedett sebességre utaló táblák ötven, hetven és nyolcvanas iránymutatásait. Így utólag visszagondolva volt benne valami perverzül fenséges hogy a napi tucatautók közt ötvennel poroszkál az ember ezzel. Valami olyan nyugalmat áraszt befelé a külvilággal szemben mintha egy oroszlán kimért léptekkel sétálgatna a zebrafarmon, nyugodtan méltóságteljesen, de azzal a tudattal hogy amikor csak kedve tartja bármikor lealázhatná és bezabálhatná az összeset,  vérfürdőt rendezve ezek közt a kis csicskák közt ;-)

 






Kényelmes, azt kell mondani hogy ez kényelmes minden szempontból. Az ülés ami igazán passzentos még egy sportüléshez szokott ember számára is, nem zavaró és nincs kaloda érzete....mondjuk 185 centi és 85 kg fölött lehet már más lenne az ember véleménye. A futómű is halál komfortos ebben a bolondbiztos (eső)  állásban amire a manettino kapcsolója mutat. Aztán kiérve az autópályára már kicsit felbátorodik az ember és nyom neki egy egészséges gázt. Nem durvát, nem padlózva állat módján a közel 500 lóerőt, csak olyan kis kényelmeset. Hipp-hopp, akár már bőven el is veszthetnénk a jogsinkat és nincs erre a nagy sebességre semmi drasztikusan utaló jel talán csak annyi hogy az idáig viccesen elernyedt  "6 órát" mutató óramutató hirtelen rettentő férfias és gyors merevedést produkál és "feláll" akár 12 óra magasságára. Nem zörög, nem ráz csak hármat-négyet visszagangol a 6 sebességes automata, hátunk mögött az üvegfal mögül a doromboló macska ordító medvébe vált át (és hol van még a max fordulatszám környékén üvöltő  Grizzly) és a látómezőben felgyorsulnak az események. A gyorsulási élmény brutális, állítólag ez a bolondbiztos fokozat abból nem vesz el, csak a fék és a futómű és a váltási ciklus finomabb, na meg persze jóval kulturáltabban kerül az a 490 ló le az útra. A fékre is elég csak vajpuhán lépni, dinamikus de nem fejleszaggatós a válasz, igaz 4 db közel 40 centi körüli tárcsafék olyat is tud ha akar és ahhoz sem kell a fékpedált kitaposni a helyéből, de ez most szerencsére elmaradt (...) Marad még néhány rövid perc (néhány rövid tíz perc?) az élvezkedésre aztán irány vissza a kiindulási ponthoz. Sajnos ilyen élményeknél az ember elveszti a tér és idő érzékét, az élmény szelektívvé válik. Igazából nem is nagyon emlékszem pontosan milyen útvonalon haladtunk, mennyi idő volt a teljes kaland, mekkora volt a forgalom körülöttem az oda vagy esetleg a vissza úton.Amire viszont emlékszem, hogy a kocsi nagyon gyorsul, nagyon kanyarodik, és nagyon lassul a kanyarsebességnek szinte csak a rutin és a bátorság szab határt. Én előbbinek híján voltam, utóbbival meg igyekeztem csínján bánni. És még egyre fontos dologra nagyon emlékszem, élveztem minden percét és majd sok-sok év múlva majd ha valaki kíváncsi lesz rá és megkérdezi, annak elmondhatom, -igen, én már vezettem egy Ferrarit ;-)

.