Veterama, Mannheim (2022)

 

 

Alkatrész és veteránjármű börze-szörny, Mannheimben. Minden tekintetben az egyik  legnagyobb Európában!!! 

1976 óta minden évben kinyitja kapuit a Veterama börze. Legutóbb mi, a blog írói is ott voltunk. Rövid beszámoló következik az ott látottakról.

Egy, a magyarországi rendezvényekhez szokott veteránosnak szédítő az élmény és nehéz befogadni a látottakat. Már maga a helyszín méretei sem minden naposak számunkra mert a több mint 250 000 négyzetméteres szabadtéri és a közel 15 000 négyzetméteres fedett kiállítási terület már önmagában is hihetetlen nagy számokat takar, de a közel 5000 stand és sátorhely is szinte felfoghatatlan. Nos, ezt kellene körbejárni egy nap alatt - ami persze nem megy nekünk sem - mert a standokon természetesen szinte minden kapható, ami csak szem-szájnak ingere.

  Restauráláshoz, állagmegóváshoz, csinosítgatáshoz az egészen apró dolgoktól, kiegészítőktől kezdve az igényesen felújított, komplett autókig / motorokig szinte minden van, rendkívül széles szinte felfoghatatlan a paletta. Márkaklubok, alkatrész kereskedők, magánszemélyek, nepperek, hobbisták...van itt minden csak jóval nagyobb léptékben mint azt odahaza megszokhattuk. Olvastam, az aki módszeresen - pl. a hazai körülményekhez szokva, sorról-sorra -  szeretné a felhozatalt végignézni, készüljön fel, egy kb. 20 kilométert is gyaloglásra, tarkítva az asztalok, árusok közti meg-meg állásra, böngészésre, alkudozásra.

Mi a szép időre tekintettel a szabadtéri területen elhelyezkedő árusoknál kezdtük, beleértve a magánszemélyek által kínált eladó autók számára fent tartott füves mezőn álló gépjárművek mustrálását is. Amikor riasztó mértékben beborult az ég és pár esőcsepp is megjelent, bementünk a csarnokba is körülnézni. Az eső, szerencsére csak ijesztegetésnek volt jó mert végül alig esett néhány csepp így irány vissza újra a kinti részre. Estére rá kellett jönnünk, igazából az egész csak egy nagy  rohanás volt, a  fő csarnokban kiállított dolgokat csak futólag és a kinti részt is csak részben, nagyrészben láttuk, így indokolt maradt a vasárnapi kilátogatás is. Végül egy felejthetetlen élménnyel és némi kis vásárfiával lettünk gazdagabbak hogy, vasárnap délben megkezdhessük az ezer kilométeres hazautat.

Képes beszámoló: