Sir William Lyons beájulna

William Lyons 1901. szeptember 4. – én  Blackpoolban született ír bevándorlók leszármazottjaként. Felnőttként, tanulmányai és mérnöki diplomája megszerzését követően gyakorlatot szerzett a Crossley Motorsnál Manchesterben, de 1919-ben otthagyta Crossleyt, hogy a Blackpool-i Brown és Mallalieu Sunbeam kereskedőknél dolgozzon eladóként.  Néhány évre rá önállósította magát hogy, motorkerékpár- rajongó társával, William Walmsleyvel összeállva 1922-ben megalapíthassák oldalkocsigyártó vállalkozásukat,  Swallow Sidecar Company néven. A cég stílusos oldalkocsikat gyártott, de 1927 után egyre több alacsony költségű autók is kigördültek cégük kapuján, különösen a kor jellemző és népszerű  típusa alapján,  Austin Seven Swallow átípítések. A cég szekere jól szaladt, Coventrybe költöztek és a  gyártás is heti 50 autóra nőtt. 1931-ben kezdték el árulni az SS1-et , majd 1933-ban a cég nevét SS Cars Ltd- re változtatták . A következő évben William Walmsley elhagyta a céget. A második világháború idején az SS név nem hangzott valami túl jól és a háború után Lyons Jaguarra változtatta a cégnevet és az angol Armstrong Siddeley gyár megengedte nekik, hogy immár csak a "Jaguar" nevet használhassák márkanévként ami egyébként az Armstrongnál egy  sikeres repülőgép-motorpaletta neve volt. Innentől a márkanév sikere ismert, a világ minden pontján népszerűvé váltak az ezeken a néven megjelenő különböző autótípusok.  ilyen volt akkoriban az autóipar bajtársiassága.

 

Nagyot ugorva időben és témában, az XJ  (XJ40 amit 1986-tól '94-ig készítettek) sorozat a gyártó egy népszerű és több generációt is megélt szériája volt, de hogy visszatérjünk a címben szereplő  "Sir William Lyons beájulna" mondathoz, szegény gyáralapító ezt biztosan nem gondolta volna:  

Egy roncsautókat taposó Jaguár Big Foot, 

hatalmas amerikai zászlókkal a fenekében :-) 

 .

ikon : BMW E25 turbo (1972)

Azt tudtad hogy az egyik leg-béemvébb BMW típust  egy francia tervezte, a hetvenes években?  :-)

Az 1972-es Müncheni nyári olimpia tiszteletére épített a BMW  egy koncepció autót,  egyúttal prezentálva a cég tudását, jövendőbeli formai és technikai elképzeléseit. A műszaki alapot egy felpiszkált 2002 Turbo adta.

(képgaléria : kattints a képre - extranagy képek várnak!)

Francia vonal - Paul Bracq :
1933-ban született Bordeaux-ban, Franciaországban. Már diákként bizonyította tehetségét, a párizsi Képzőművészeti és Iparművészeti iskola tanulójaként is több díjat nyert. '53-ban, 20 évesen már a neves ipari formatervező Philippe Charbonneaux asszisztense volt.
A kötelező katonai szolgálatát Németországban teljesítette, ahol néhány tervét és rajzát a hóna alá csapva felvette a kapcsolatot a Daimler-Benz -el ahol olyan sikermodelleknél munkálkodott mint a Mercedes 280 SL "Pagoda", a W108 és a W109, az S600 (W100) valamint  a W114 és W115 sorozatoknál is. 1967-ben egy évtizednyi Mercedes-ezés után visszatért családjával Franciaországba, ahol a Brissonneau & Lotz nevű cégnél ő volt a felelős főtervező a designcsoport élén. Hogy miért érdekes ez, mert itt tervezték meg a franciák a legendás TGV-t a nagy-sebességű vonatukat. Bracq soha nem vesztette el a szenvedély az autók iránt, azért a hetvenes évek legelje már a BMW Desing-nél találta őt. Az ő vezetése alatt született a BMW 1600 TI, BMW 520, a BMW 2002  turbo, a cápa orrú 6-os kupé és a legleső 3-as sorozat (E21)
.....a '74 -es évet viszont már ismét a franciáknál, a Peugeot-nál töltötte, viszont ez semmit sem von le annak értékéből hogy a bajoroknál ikonikus típusokat hagyott maga mögött.

BMW turbo (E25)
Egy módosított 2002turbo alváza adta az alapot, amit valóban rendesen átvariáltak tekintettel arra hogy az egy lépcsőshátú, orrmotoros és hátsókerék meghajtású típus volt. A hátsókerék meghajtás maradt azon kívül viszont nem sok.

A kétszáznyolcvan lóerőre felhúzott motort középre építették be, az autó végsebessége elérte a 250 km/órát a nulláról százra sprintet 6,6 másodperc alatt teljesítette. Az öncélú száguldást és az erősen sportos megjelenést némi, korabeli biztonsági kütyükkel és ötletekkel próbálták kompenzálni :-) Az egykori BMW 2002 -es váz oldalsó biztonsági gerendákat kapott az esetleges oldalütközések ellen (és persze besegített a "sirályszárnyas" ajtóknak is a kasztni merevítésében) fékút monitorral és radarokkal szerelték fel valamint az első-hátsó túlméretes lökhárítókat is energiaelnyelő habbal látták el. Az utastér és a műszerfal extra-futurisztikus volt a maga idejében, - ma már talán kicsit megmosolyogtató is ezek a formák és kialakítások.

.

A mindösszesen két példányban megépült autó formai és stíluselemei viszont halhatatlanok maradtak és  több későbbi BMW modellben is visszaköszönnek részletei, de szinte egész  formai koncepcióját átvéve, minimálisan újragondolva született meg 1978-ban a BMW M1 szuper-sportkocsi, de az már egy másik sztori....azt majd legközelebb.  Addig is jöjjön arról a modellről is két kép, bizonyságul arról hogy nem zöldségeket beszélek ;-)

 
BMW M1 (E26)

.

Útszéli kép - Mentegetőzés?

 

Úgy látszik, az ebay és az amazon.com után a hazai utakat is meghódítja ez a kis matrica :-)

 

.

Microlino

A Microlino láttán mindenkinek azonnal a BMW Isetta jut az eszébe, de ezen valószínűleg a jármű gyártója sem lepődik meg, hiszen nehéz is lenne tagadni a formavilág forrását és nyilván ez is volt a cél - legyen egy kellemes, bohókás  emlékkép amihez lehet vonatkoztatni, visszacsatolni. Olyan kis cuki az egész és gyerekkoromból megsárgult fotókról emlékszem, a nagyszülőknek is volt valami ilyesmi. Szóval, a Microlino egy elektromos városi kisautó, ami a stílusosan a néhai BMW Isetta szellemiségét és formai megoldásait önti modern formába.

Négyféle felszereltség közül lehet választani. A legolcsóbb változat az Urban aztán a Pioneer Series közé ékelődik még a Dolce és a komikusan hangzó Competizione változat. Minden változata 17 lóerős, amihez 90 Nm nyomaték párosul, a végsebesség pedig szédítő 90 km/h. Az aksik lítium-ionosak és háromféle kérhető belőlük: egy 6 kWh-s, egy 10,5 kWh-s és egy 14 kWh-s, amikhez 95, 177 és 230 kilométeres maximális hatótáv párosul. Érdekesség, a kicsi akkumulátorokhoz képest viszonylag jó hatótáv valószínűleg annak köszönhető, hogy nem csak kicsi, hanem kimondottan könnyű autókról van szó, változattól függően  csupán csak 497 és 535 kiló közötti a súlyuk. A méreteket is a városi felhasználathoz optimalizálták, hiszen a hossza mindössze 2,52 méter, míg a szélességük csak 1,47 méter. Ehhez képest meglepő, hogy a csomagtér 230 literes. Elektromos autónál még fontos megemlíteni, a töltés egyszerű otthoni konnektorról történik. A Type2-csatlakozót is fogadja, de a töltés 3 kW alatti teljesítményű. A fogyasztást figyelembe véve hatótávja egy töltéssel akár 177 kilométer is lehet.

Időközben bemutatkozott a Microlino Lite is, a különleges svájci miniautó alacsonyabb teljesítményű, nagyobb célközönség számára is elérhető változata. A Microlino első változataihoz képest, itt az akkumulátor nélküli 435 kilogrammos tömeget 420 kilóra csökkentették a tervezők, a végsebességet 90 km/h-ról 45 km/h-ra korlátozták, a motor folyamatosan leadható teljesítményét pedig 6 kW-ban maximalizálták – mindezt annak érdekében, hogy a jármű vezetéséhez az AM jogosítvány(mopedautó)  is elegendő legyen, azaz egyes országokban akár már 14 éves kortól is lehet vezetni. A Micro Mobility Solutions ezzel a lépéssel azon fiatalok felé kíván nyitni, akik stílusosan, biztonságosan, és az időjárási elemektől védve szeretnének közlekedni a városokban.