Chevron B16 (Group 6)

 

Nem, nem Chevrolet, Chevron!  Nem egy gyakran látható darab ez a Chevron B16 ami az ikonikus Group 6-os sport prototípus osztály egyik versenyautója volt az '60-as évek végéről, amelyet Derek Bennett tervezett. Mindössze 23 eredeti példányt építettek belőle 1969 és 1970 között a brit Chevron Cars-nál, és főleg 2 literes kategóriájú versenyeken aratott sikereket. Az autó az 1969-es Nürburgringi 500 km-es versenyen debütált, ahol Brian Redman vezetésével pole pozíciót szerzett, és meg is nyerte a versenyt, jelentős előnnyel a konkurenciával szemben.

 

A B16-ot a korabeli motorsport igényeinek megfelelően tervezték, könnyű, csővázas karosszériával, amelyet acél- és a repülőgép iparból átvett duralumínium lemezekkel erősítettek meg, és egy alacsony üvegszálas testtel láttak el a jobb aerodinamika érdekében. Motorizáltságára jellemző volt, a legtöbb B16-os modellt 1,8 literes és körülbelül 223 lóerős Ford Cosworth FVC motorral szerelték (18 darab), de léteztek 1,6 literes Ford Cosworth FVA, 2 literes BMW M10 és egy darab Mazda Wankel-motoros változat is létezett. A Ford FVC motor volt a legnépszerűbb a versenyzők körében. Kategóriájának megfelelően az autó rendkívül könnyű volt, a Ford Cosworth FVC motorral szerelt változat tömege csupán 590 kilogramm volt. A Jim Clark által tervezett, gyönyörű, alacsony (mindössze 36 hüvelyk magas) üvegszálas karosszéria a Specialised Mouldings gyártmánya volt.

Mivel csak korlátozott számú eredeti B16-os maradt fenn dokumentált, hiteles történettel (szakértők szerint mindössze körülbelül öt), ezek rendkívül értékesek a gyűjtők és a történelmi versenyzés szerelmesei számára. Eladásra kínált példányok ritkán bukkannak fel, gyakran speciális aukciókon vagy szakosodott klasszikus autókereskedőknél jelennek meg. Az árakat általában kérésre adják meg ("Price on Application" - P.O.A.), tükrözve a jármű ritkaságát és történelmi jelentőségét.

 

Legnano B83 Campus (1983)

 Furcsa bringa korábban már szerepelt itt a blogon, most pedig folytassak a jó hagyományt ezzel.

 Ez a  típus leginkább egyedi, lyukakkal ellátott, lapos lemezből készült vázáról ismerhető fel, amely innovatív designnak számított a maga idejében. Gyártási idejét figyelembe véve azon felül hogy kiallakításánál fogva egy érdekesség, ez a városi kerékpár amelyet kényelmes, egyenes testtartású közlekedésre terveztek (city bike vagy bici da passeggio olaszul) mára már egy vintage bringá vánemesedett.         

Napjainkra ez a modell ritka, egyedi megjelenése miatt gyűjtők által kedvelt darab.

Renault 5 e-tech

 E sorok írójának kevés elektromos autó tudja megdobogtatni a szívét - igazából, a teljes elektromos autózástól is idegenkedve állok a tagadhatatlan és vitathatatlan ez irányú jövőkép és fejlődés előtt - de, van egy típus ami már a kezdetektől elcsavarta a fejem! Ez pedig a  Renault  B-szegmensű akkumulátoros elektromos autója az 5 E-Tech, amelynek gyártását 2024-ben kezdték meg.

Formavilágát az eredeti Renault 5 stílusa ihlette és ezzel a húzással nem csak az én, de nagyon sokak tekintetét megragadta az elektromos retro-futurisztikus kisautó, amely 2024-es bemutatása után 2025-ben és 2026-ban vált az európai piac egyik legmeghatározóbb villanyautójává. Aki naprakészen követi nyomon az évről évre megjelenő autós újdonságokat az gyakran tapasztalhatja, hogy a nagy csinnadrattával bemutatott bemutatott és látványos prototípusok mire sorozatgyártássá érnek, elvesztik attraktív megjelenésüket, vonzó külső jegyeiket. Nem minden új típus tervezésénél fő szempont, hogy szexi, vonzó formákkal hívja fel magára a figyelmet. De vannak azok a modellek, ahol a dizájn azonnal beindítja mindenki nyáltermelését, és gyakran még a racionális érveket is felülírhatja a formatervezők által generált birtoklási vágy egy látványos, szexi autó iránt. Valószínűleg nincs az autózás iránt érdeklődők közt olyan, aki ne értene egyet azzal, hogy mennyire bosszantó lehet az, amikor az autógyártók elhúzzák a mézesmadzagot egy remekbe szabott prototípussal, aztán a vonalakon itt-ott huzigálva, egyszerűsítve, a kezdeti bátorságból nagyban visszavéve, egy annál jóval unalmasabb, a szürke utcaképbe simuló verziót küldenek gyártásba. 

A gyáriak szerint, amikor 2021-ben Luca de Meo, a Renault vezére meglátta az új 5-ös prototípusát, azt adta ki parancsba, hogy ő ezt az autót akarja gyártani, nem egy ilyesmit, nem egy hasonlót, hanem ezt! Oldják meg a gyár szakemberei, hogy ilyen legyen a szériaváltozat is.

A kisautó az utóbbi évek európai autógyártásának legmeghatározóbb autós stíluselemeivel van felruházva, amely sikeresen ötvözi a 70-es évek "pop-art" életérzését a modern technológiával. A tervezők tudatosan kerülték a nosztalgikus "paródiát", helyette egy vibráló, futurisztikus városi ikont alkottak.  Dizájnjára jellemző hogy az eredeti, 1972-es Renault 5 modern interpretációja, ikonikus "szögletes" formákkal és integrált modern technológiai megoldásokkal (például a motorháztetőn elhelyezett töltöttségjelzővel) van tele. A motorháztetőn található grafikus töltöttségjelző, amely az autóhoz közeledve felvillan, és a legendás "5"-ös számot formázza, amikor az akkumulátor tele van, a LED-fényszórók pupilla-szerű kialakítása barátságos "tekintetet" kölcsönöz az autónak, amely üdvözlő fényekkel köszönti a vezetőt és az autók színei is (Pop Sárga és Pop Zöld árnyalatok valamint sarkvidéki fehér, gyémántfekete és éjfélkék) mind magával ragadó!

A Renault 5 E-Tech az észak-franciaországi Douai, Maubeuge és Ruitz gyáraiból kialakított Renault ElectriCityben készül. Műszaki paramétereit tekintve, hozza amit napjaink kínálata nyújt. Akkumulátor ellátottsága két méretben érhető el: egy 40 kWh (városi használatra, kb. 300 km hatótáv) és egy nagyobb,  52 kWh (kb. 410 km WLTP hatótáv) csomag rendelhető az autóhoz. Töltése támogatja a V2G (vehicle-to-grid) technológiát, így az autó képes energiát visszatáplálni az elektromos hálózatba is akár. Villámtöltéssel (DC) 30 perc alatt 15%-ról 80%-ra tölthető. Viszont a hazai érdeklődőknek nem árt tudniuk, a V2G képességhez a cég saját fali töltője is kell, illetve partnerüknek szerződéseket kell kötnie az adott ország elektromos szolgáltatóival, úgyhogy itthon egyenlőre ne nagyon várjanak sajnos gyors előrelépést ebben a témában, lehetőségben.  

 

Teljesítmény szempontjából háromféle motorváltozat létezik: 95 LE, 120 LE és a csúcsmodell 150 LE-vel. A két akkupakk közül egyik sem LFP, ami talán a kisebbik kapcsán meglepő, de az autógyártó mérnökei a tesztvezetést követő beszélgetésen azt mondták, hogy alaposan végigszámolták, mi lenne a jobb választás és arra jutottak, hogy a kicsit drágább NMC kémiával tudják csak garantálni a célul kitűzött 312, illetve 410 kilométeres WLTP hatótávot. A töltési teljesítmény a kisebbik akkunál 80 kW, a nagyobbiknál 100 kW, amivel 30 perces 15 (!) – 80 százalékot ígér a gyártó. A fedélzeti töltő 11 kW-ot tud. Az új akkupakkok egyébként könnyebbek, mint a Zoe hasonló kapacitású aksijai voltak, kevesebb modulból is állnak – 12 helyett, csak négy egységből, ami biztosan gyorsítja az összeszerelést. Az autó tömege 1449 kg – összehasonlításul, a legújabb Clio 1124 kg és 1331 kg között mozog, úgyhogy az R5 többlete, ha nem is elhanyagolható, de nem is vészes.

Az új kisautót felszerelték V2L és V2G képességekkel is, utóbbihoz a cég saját fali töltője is kell, illetve partnerüknek szerződéseket kell kötnie az adott ország elektromos szolgáltatóival, úgyhogy itthon nem nagyon várnánk gyors előrelépést.

 Az autó dizájnjára jellemző hogy az eredeti, 1972-es Renault 5-ös és talán kicsit jobban a második generációs (1985-1996) R5-ök modern interpretációja a karakter, ikonikus "szögletes" formákkal és integrált, modern technológiai megoldásokkal, például a motorháztetőn elhelyezett töltöttségjelzővel, világítós hátsó emblémával, stb, stb annyira az ujja köré csavarja a szemlélőt hogy onnantól kezdve nincs menekvés csak egy .....a birtoklási vágy :-)

.

Útszéli kép: vidéki Samurai

 

Hirdetési felületeken szokták írni, idős házaspár megkímélt autója, kizárólag hétvégén, csak templomba járós, megkímélt állapotban. Nos ez az autó is valami olyasmi, csak még annyi kiegészítéssel, idős nyugdíjas vadász / erdész házaspár férfi tagjának autója, eladó.

(nem, nem eladó, csak az ismert szlogenhez igazodva  hoztuk fel a témát)

A

Suzuki Samurai a Suzuki Jimny modell (SJ-széria) egy kompakt, könnyű és megbízható terepjáróként vált ikonikussá. Maga a Samurai elnevezés az SJ410 és SJ413 modellekkel jelent meg a nemzetközi piacokon, és az 1980-as évek közepén mutatták be, gyorsan népszerűvé vált az off-road rajongók körében, kompakt mérete, tartóssága és kiváló terepképességei miatt. Megmutatta, hogy nem kell óriásnak lenni a komoly terepjáráshoz.

.

X1/9 "Berci"

 

Fiat X1/9 bertone

(első széria, keskeny lökhárítók és 1,3-as motor)

 Személyes érintettség okán is, szívesen emlékezünk meg a blogon a Fiat egykori sikeres típusáról melynek számos beceneve volt. 

Itthon Bercinek hívták - Bertone formatervezésének okán - nyugateuróapában zseb-vagy baby-Ferrarinak, esetleg még szegény ember Ferrarijaként is emlegették. Mindenhol népszerű kisautó volt mert a bombasztikus formája és a nyitható tető adta élmény nagyon bejött a vásárlóknak, még a kissé vérszegény menetteljesítményeket is hajlandóak voltak megbocsájtani a kocsinak. Mert bizony a kritikusok gyakran emlegették az autó megjelenéséhez és amit ez a megjelenés sugároz, nos az ehhez képest, szerénynek mondható menetteljesítményt és a középmotoros elrendezés hátrányának betudható motorhűtési problémákat. Ezek viszont gyakran süket fülekre találtak a tulajdonosok körében, akik viszont egyenesen rajongtak kisautójukért. Nem tagadom, én is imádtam!

A Fiat X1/9 egy olasz, kétüléses, középmotoros sportautó volt amelyet a Bertone stúdió tervezett, és a Fiat gyártott 1972 és 1982 között, majd a Gruppo Bertone részleg vette át a gyártást 1982 és 1989 között.

(második széria, "usa" lökhárítók és 1500-as motor)

Az X1/9-et az 1969-es Autobianchi A112 Runabout koncepció alapján és annak stílusjegyeit átvéve fejlesztették ki, összetéveszthetetlen stílusát a Bertone stúdió jellegzetes vonalai adták.  Annak ellenére, hogy a Runabout az Autobianchi A112- ről kapta a nevét, a vadonatúj Fiat 128 SOHC motor egyik változata hajtotta. A Runabout jellegzetes ék alakú volt, és számos stílusjegyet vett át a kortárs motorcsónak dizájnból.  

Az eredetileg az 1972. novemberi Torinói Autószalonon debütált X1/9 és a típust a Fiat 850 Spider utódjának szánták (szintén Bertone dizájn) nem pedig a nagyobb és drágább 124 Sport Spider leváltása volt a vele a cél, amelynek gyártása egyébként az X1/9 élettartamának nagy részében is folytatódott.  Az autó monocoque karosszériáját a torinói grugliascoi Bertone gyárban  gyártották, majd a Fiat Lingotto gyárába szállították át végső összeszerelésre. Középre, keresztbe beépített - az utastér mögé, a hátsó csomagtér elé beépített - négyhengeres, 1290 köbcentiméteres motorja a Fiat 128-ból, konkrétan a 128 Coupé 1300-ból származik és a hátsó kerekeket hajtotta. Az első szériás 1,3 literes, 4 sebességes X1/9 változatokat a későbbiekben 1,5 literes és 5 sebességes váltóval szerelt frissített modellek követték, melyek külső ismertető jelei a nagyobb méretű és szögletes lökhárítóival valamint a sekélyebb motortér fedélekről lehet megkülönböztetni (ezek láthatók képeinken is). 1982-ben, röviddel az 1500-as modell bemutatása után, a teljes gyártást a Bertone vállalta magára, és a modelleket később "Bertone" X1/9-nek nevezték el. A Bertone modellek átdolgozott lábtereit újratervezték, hogy növeljék a lábteret és az üléskényelmet hogy a  magasabb személyek számára is kényelmes lehessen.

(Dallara versenyváltozat)

Retro gyűjtemény - Szentmártonkáta, újra (második rész)

                                        Ismét meglátogattuk!!!

 Úgy hozta a sors, jó három és fél év elmúltával ismét meglátogattuk a település nevezetességét. és meglátogattuk a Tölgyfa Panziót és az azt körülvevő retró jármű gyűjteményt is. Szentmártonkáta község Pest megyében, a Nagykátai járásban található meg. Az Alföld és a Gödöllői-dombság találkozásánál meghúzódó településig Budapest központjától alig 55 kilométert kell megtenni. 

A szentmártonkátai Tölgyes csárda a hozzá tartozó területen lévő tölgyes erdőről kapta a nevét, de mára már a bitang jó éttermükön és méretes ételadagikon kívül más nevezetességek is köthetők hozzájuk, a már említett tölgyfákon kívül is. Az érdekesen összeválogatott és egyéni ízlést tükröző gépjármű kiállítást ismét körbejártuk a csárda szabadtéri területén. Örvendetes megállapítás, a legutóbbi látogatásunk óta a gyűjtemény jelentős része tető alá, fedett kiállító terekbe költözött, így kevésbe vannak kitéve az időjárás viszontagságainak. 

A helyszín adottságára jellemző, ősszel - látogatásunk idején is - kissé sáros, a nyári melegben viszont poros a környék és ez utóbbi meglátszik az autókon, motorokon is. A járműveken éttermen és panzión mellet még említésre méltó a gyermekek nagy örömére szolgáló állatsimogató és az ősmagyar fajtákat bemutató kisállat / háziállat rész valamint a hatalmas játszótér. Sajnos anno kora tavasszal, most pedig borongós ősszel jártunk ott, így ezek most is kimaradtak egy kicsit a többihez képest. A járgányokra visszatérve, mint azt már korábban is megállapítottuk, itt aztán van minden ami az elmúlt évtizedek hazai - főleg az egykori KGST országokból  érkezett járműveiből álló - vidéki utcaképet meghatározta anno. Csettegők, házibarkács járművek és teherszállító alkalmatosságok, régi idők jellemző autó és motortípusai valamint számos busz és teherautó. Azért felfedeztünk pár frissen beszerzett verdát is s sorok közt, ami mindenképp örvendetes és dicsérendő. Már csak le kéne néha-néha mosni őket a portól, homoktól :-)

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

 Bónusz 

Az  időjárással ha nem is volt szerencsénk, de az amerikai autókhoz viszont egy véletlen egybeesésnek köszönhetően volt szerencsénk találkozni. Ugyanis pont amikor ott jártunk egy usa autós társaság látogatta meg a helyszínt, így a kiállított régi vasak mellett jó néhány modern autót és pár klasszikust is láthattunk nekik is köszönhetően                             

,

 .

75 éves a Forma–1

   75 évvel ezelőtt indult útjára a Forma–1-es világbajnokság, ennek alkalmából mutatunk be egy kis összeállítást az elmúlt évtizedek autóiból

 1949. novemberében soros ülését tartotta az akkor még csak alig három évvel korábban megalakult Nemzetközi Automobil-szövetség (FIA) és a találkozón egy olasz tag, Antonio Brivio gróf előállt egy javaslattal: alakítsák bajnoksággá a korábban Formula–A néven futó versenykategóriájukat. Javaslata annyi volt, hogy kezdjék pontozni az egyes versenyeket, és aki a végén a legtöbb egységet gyűjti, kapja meg a világbajnoki trófeát. A gondolatot tettek követték. Az első verseny 1950. május 13-án Silverstone-ban került megrendezésre. A nevezők listája 21 nevet tartalmazott, a nevezés díja 95 font volt és a  rajtlistán többek között hercegek és grófok is szerepeltek.

Bár a bajnokság karaktere, arcvonásai és persze a szabályai is sokat változtak a bő hét évtized alatt, egyvalami ugyanaz maradt, a technikai sportok királya,  a technika és pilóták (csapatok) semmihez sem hasonlítható küzdelméről szól amely ma is rajongók és tv-nézők tömegeit ejti rabul.

.

,

.

 A képek az idei „75 év, 1 ülés” elnevezésű, a Forma–1-es Világbajnokság 75. évfordulóját ünneplő nagyszabású kiállításon készültek. A kiállítást 2025 októberében rendezték meg a bolognai Auto e Moto d'Epoca nemzetközi veteránautó-kiállításon. A kiállítás címe a sportág 75 évét és az együléses autók természetét emeli ki. 

 

A kiállítás főbb elemei a következők voltak:

A Forma–1 története: A kiállítás bemutatta az F1-es együlésesek technikai, stilisztikai és építészeti fejlődését az 1950-es évektől napjainkig. 

Ikonikus autók: Több mint 25 autentikus autót állítottak ki, köztük az 1952-es Ferrari 500 F2-t, a Mercedes W196R-t és Kimi Räikkönen bajnoki címét hozó Ferrari F2007-et.

 

 1977 Shadow DN8-6A (Riccardo Patrese)

.

1974 Shadow DN3   (Tom Pryce)

 

.

1980 Arrows A3   (Jochen Mass)

,

1963 Lotus 24 P1   (Jim Hill)

 

.

1966 Cooper T81 Maserati   (John Surtees)

 

.

 1969 BRM P139    (John Surtees)

 

,

 2007 Ferrari F2007   (Kimi Raikonen)

.

1979 Ferrari 312 T4   (Gilles Villenueve)

.

,

2017 Toro Rosso STR12  (Pierre Gasly)

 

,

1963 Ferrari 156 F  (Phil Hill)

 

 1954 Mercedes-Benz W196  (Stirling Moss)

 

.

  1984 Alfa Romeo 184T   (Riccardo Patrese)

 

.

1972  BRM P180   (Niki Lauda)

 

.

Jelentős esemény volt ez a motorsport-rajongók számára, mivel olyan ikonikus F1-es autókat hozott össze, amelyek ritkán vagy talán még soha nem voltak korábban egy helyen, egy időben megtekinthetők.