Ford A-modell (1929)

 

„Minden benne van, amire vágyhat vagy szüksége lehet!” 
- korabeli Ford hirdetés 1927-ből

Motorja 3286 köbcenti és 40 lóerős

...és valóban, még egy kicsit több is!
A patinás bőr illata, a bezin és olaj egyvelegének igazi és hamisíthatatlan "gépszaga" a krómozott felületek méltósága és az aprólékosan kidolgozott részletek harmóniája.

.
 1927. decemberében  kezdték meg a Ford A-modellek forgalmazását melynek feladata a legendás ős, a T-Modell sikereinek folytatása volt.
Akkoriban 385 dollárt kellett leszurkolni a kereskedésben az új autóért.

1994-ben  Hector és fia Hugo Quevedo, Punta Arenas-i (Chile) otthonukból 22000 mérföldet tettek meg (35000 km) két év alatt hogy eljussanak a Ford Motor Company székhelyére  Michiganbe (Usa) egy Ford A-modellel.

...az út során az autó a kötelező karbantartásokon felül mindössze egy váltó szerelést és néhány defekt javítást igényelt!  Ez az autó jelenleg a Henry Ford Múzeum állandó kiállítási részlegén tekinthető meg.

.

Lassú elmúlás - Isten veled öreg Warsó !

Warsawa  201

 Januárban még így nézett ki.  Megvolt még a bal első sárvédője a jobb első ajtó már akkor is nyitva állt (talán már több évtizede) és a fák még levelek nélkül, csupaszon takartak bele a képbe. De ne szaladjuk ennyire előre (...)

Ez az autó negyven évet állt mozdulatlan, felbakolva...

...mit láthatott ezalatt a négy évtized alatt, minden megváltozott körülötte. Az elvadult, elhagyatott kertet ahol magára hagyták és körülötte évről-évre sűrűsödő a növényzetet és a fákat ahogy szinte áthatolhatatlan dzsungellé sűrűsödtek. A környező telkeket amiken gombamód  nőttek ki a semmiből nagyobbnál nagyobb és szebbnél szebb családi házak. A telek és nyarak hosszú váltakozását.

.

.

.

Vagy talán az emlékeibe feledkezett, hogy volt ő valaha megbecsült, hű társ is, pályafutását talán egy tsz-nél vagy esetleg egy gyárnál kezdte és sofőr is járt hozzá, együtt vitték a fontos kartársat megbeszélésről megbeszélésre. Lehet hogy pont az a sofőr lett az új gazdája miután leselejtezték mint vállalati autót, és örömmel vetette bele magát az új életébe a családi autó szerepébe.

 Ezt követően jött a törés az életében, a gazdi csapot-papot hátra hagyott és a jobb élet reményében Nyugatra disszidált. Itthon hagyott kis házat, telket, autót és talán a reménytelenséget is. Az évek meg csak teltek és teltek.

Akkor jött a sötét korszak az öreg Warszava számára, a lassú elmúlás hosszú évei, évtizedei. Védett helyen a külvilágtól elzárva senki sem láthatta, magányosan egy elhagyatott udvar végén a vasgyűjtők mindent bedaráló sáskahadát is megúszta, csak az idő vasfogát nem. Kezdetekben csak apró rozsdafoltok jelentek meg a még gyári festésű és színű testén majd egyre nagyobb részeket foglalt el a barna vész. Évtizedek alatt a rozsda felfal mindent, amit nem azt körbezabálja hogy a föl nem zabálható dolgok (alu, üveg, műanyag) kiessenek és eggyé váljanak a talaj aljnövényzetével. Így tűnt el lassan az egész autó deréktól lefele, szétdőlt a jellegzetes bogár-háta. Kiestek az ablakok, lámpák az ajtóoszlopok elvesztették tartásukat és kifordultak az ajtó súlyától és a komplett padlólemez is megszűnt létezni az alumínium alkatrészek pedig valami furcsa szavatosságát vesztett marcipán módjára egyszerre lettek puffadtan kemények amik pont olyan könnyen törnek el mint egy tábla étcsoki.

 Különös és groteszk szoborrá vált az autó, intimitásba félrevonulva csak egy-egy kivételezettnek engedte magát megpillantani, aki felfedezheti, rácsodálkozhat.

Viszont, semmi sem örök...még 40 év mozdulatlanság sem.
Egy napon mégis csak megvásárolta valaki a Csipkerózsika álmát alvó telket és kitakarította azt...mégis csak jöttek a vasgyűjtők, szétcincáltak és elvittek mindent.....

.

.

.

.

...az öreg Warszavát is.
Két napig marcangolták az utolsó napon csak ez maradt utána, szomorú látvány volt : 

Isten veled öreg verda, legyen szebb léted az örök benzingőzös vadászmezőkön !

Guzzi teszt I. : Moto Guzzi Airone 250 (1939-1957)

                                                    Guzzi Airone

Mint a korábban bemutatott kis Guzzinál, itt is figyelemre méltó a hosszú gyártási ciklus. Közel egy évtizedig az  Airone volt az egyik legkeresettebb középkategóriás motor az 500 köbcenti alatti mezőnyben. Természetesen itt is nagy szerepet játszott közre a háború utáni járműínség és az hogy az apró, de folyamatos fejlesztések nem hagyták "elbutulni" a típust.  Első, majd a hátsó hidraulikus teleszkópok bevezetése, a benzintank többszöri változtatása, egyre több króm és krómozott kiegészítő megjelenése, stb, stb. Az a motor amit alig a  bemutatást követően, 1940-ben megjelent már mint katonai típus, szürke komor kinézettel, néhány évvel később a békeidők beköszöntével már színes harsány és menő közlekedési eszközzé vált hazájában melyből  túra és sport változat is kigördült a gyárkapun.

.

.

Motorja négyütemű 250 köbcentis 9,5 lóerős, tartós és kifinomult járású válója négysebességes. A sport változatot ismérvei az alumínium felnik, a kisebb kormány, előre néző fékpedált, és a hátrább helyezett lábtartók valamint a 13 lóerőre növelt teljesítmény

.

Az Airone maga a stílus a megbízhatóság példaképe volt akkoriban és ma, több mint 60 év távlatából sem változott ez...és ha már stílus, akkor még nem is szóltam a látvány és hang orgiáról amit a hengerfejen szorgosan "ugráló" szelepek látványa nyújt és a pattogósan dörgő kipufogó szolgáltat